Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. „Lázár, jöjj ki!" c. fejezet, 441–451. old.

„Az 'egy dolog', melyre Mártának szüksége volt, a csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövővel, a halhatatlan élettel kapcsolatos ismeretek után, valamint a lelki előrehaladáshoz szükséges kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, s többet törődnie a maradandókkal. Jézus megtanítja gyermekeit, hogy minden lehetőséget megragadjanak, amikor olyan ismereteket szerezhetnek, melyek bölccsé teszik őket az üdvösségre" (i. m. 442. old.).

„Lukács evangéliumának egyik sajátossága, hogy gyakran eleveníti fel Krisztusnak a palesztinai nőkért végzett tetteit, és említést tesz az érte végzett szolgálatukról is. Ez akkoriban újdonságnak számított, hiszen a zsidó nőknek alig volt kapcsolatuk a nyilvánossággal, bár tudomásunk van kivételes esetekről, amikor például Elizeus próféta asszonyok körében végezte szolgálatát, azok pedig támogatták őt" (SDA Bible Commentary. 5. köt. 769. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Idézzük fel ismét azt a történetet, amikor Mária megtudja, hogy csodálatos módon gyermeke születik! Gondoljunk ismét bele, milyen meglepő dolgokat kellett elhinnie, amelyeket valószínűleg nem is értett! Nekünk, keresztényeknek is mennyi mindent el kell hinnünk, még ha nem is értjük! Szombatiskolai csoportunkban beszéljünk ezzel kapcsolatos gondolatainkról. Hogy tudjuk elfogadni, amit nem egészen értünk? Mivel segíthetünk annak, akiben kétségek merülnek fel a csupán hittel megközelíthető dolgokkal szemben?

2. Miért olyan fontos támogatni a nők tanítványságát, különösen ma, amikor a legtöbb országban a gyülekezetek tagjai között több a nő?

3. Jézust jellemezte a forradalmi újítás, átalakító erő, felszabadító, megújító, megerősítő gondolkodás, figyelmesség és támogatás. Senkit sem hagyott figyelmen kívül, nem mellőzött, nem közösített ki egyetlen embert sem a környezetében. Mai tanítványai is törekedjenek arra, hogy mindenki iránt kövessék példáját, nemzetiségtől, kultúrától, nemtől és származástól függetlenül. Mit tehetünk, hogy gyülekezetünkben mindenki úgy érezhesse: szívesen látják, és kivehesse részét a szolgálatból?