SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 4:18-22; 5:46; 9:10-11; Márk 1:16-20;

Lukács 5:1-11; 18:10-11; János 1:35-51

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés" (Zsid 11:1).

„'Katonák! Nem ígérhetek mást, mint éhezést, szomjazást, nehézségeket és halált, de aki csak szereti hazáját, kövessen!' Amikor Garibaldi kiadta híres kiáltványát, jól tudta, hogy sok nemes lelkű ifjú felsorakozik majd mögé, vállalva a nélkülözést és a halált is" (A. Gordon Nasby, szerk., Treasury of the Christian World. New York, 1953, Harper and Brothers. 92. old.). Jézus Garibaldival ellentétben nem a hazaszeretetre, hanem Isten szeretetére hivatkozva szólít meg. Hívásával ugyan éhezés, szomjúhozás, viszontagság és halál is együtt járhat, de az örök élet ígéretét is magában hordozza. Ezért, ahogy régen, úgy napjainkban is sokan elfogadják hívását, az Úrnak szentelik életüket, befolyásolva földi és örök dolgok menetét egyaránt.

Ezen a héten ismét megvizsgáljuk az első tanítványoknak szóló elhívást, és igyekszünk levonni belőle a tanulságot önmagunknak.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Hogy hívta el Jézus első tanítványait? Milyen szerepe volt ebben a Szentírásnak? Mit tanulhatunk Lévi Máté elhívásának történetéből? Számos különbség ellenére van néhány olyan elem, amely mindegyik epizódban megtalálható. Melyek ezek? Az első tanítványokhoz képest ma milyen előnyt élvezünk?