Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 374–375 old.

„Egy ideig Keresztelő János nagyobb befolyást gyakorolt a nemzetre, mint vezetői, papjai vagy fejedelmei. Ha azt állította volna, ő a Messiás, és felkelést szít Róma ellen, a papok és a nép együtt tömörülnek zászlaja alá. Sátán készen állt, hogy Jánost a világi hódítók becsvágyának hízelgő bármilyen ellenszolgáltatás elfogadására buzdítsa. János, jóllehet tisztában volt hatalmával, mégis határozottan visszautasította a csábító megvesztegetést. A rá összpontosuló figyelmet Másvalakire irányította.

Most látta, hogy a népszerűség hulláma a Megváltó felé fordul. Napról napra kevesebben voltak körülötte… János tanítványai… féltékenykedni kezdtek Jézus növekvő népszerűségére" (i. m. 140. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Mi mindenre terjed ki az, hogy mindent elhagyunk Jézus követése érdekében? Hogyan nyilvánulhat meg ez az elhatározás életünkben? Beszéljünk arról szombaton a csoportban, hogy számunkra mit jelent ez az elhatározás!

2. Milyen szerepet kellene oktatási intézményeinknek vállalni a tanítványok képzésében?

3. Már Jézus idejében is volt vetélkedés a tanítványok között. Miért fordul elő ez oly gyakran még közöttünk is, akik igazán nemes ügyért fáradozunk, amelynek természetszerűleg alázatossá kellene tennie, hogy egymás javát keressük? Hogyan kerülhetjük ki ezt a csapdát?

4. Hogyan vélekedünk a jelekről és a csodákról? Hiszünk bennük? Ha igen, pontosan mit gondolunk? A jelek és a csodák mit bizonyítanak, és mit nem? Miért ajánlatos mindig óvatosan, alázatosan, szilárdan Isten Igéjére alapozva közelíteni ehhez a témához?