A Szentírásban elénk tárul a tanítványság fogalma a történelemben és személyre szabottan is.

A kereszténységen belül a történelmi időkben Krisztus, a Mester és tanítványoknak nevezett első követői közötti kapcsolatra utalt ez a kifejezés. Lényegében azokat jelölte, akik szorosan és különleges módon kötődtek a názáreti tanítóhoz, Jézus Krisztushoz, az Isten Fiához.

Személyes vonatkozásban pedig a tanítvány kifejezés utal Krisztus, az átalakult ember és a világ kapcsolatára. Ám ez a szó magában foglalja mindazokat a nehézségeket is, amelyek a keresztény elkötelezettséggel járnak, ugyanakkor az ebből fakadó hitéletet is. Krisztus követésében tehát nem csupán arról van szó, hogy mit teszünk mi az Úrért, hanem arról is, miként mutatja be önmagát Krisztus a világban. Itt keresztezheti egymást Krisztus követésének két ága, a tanítványság a történelemben és az egyes ember életében. A jelenkor tanítványai sokat tanulhatnak az első tanítványok és a Mester példáiból.

Vázoljuk fel Mt 4:18-22 alapján, milyen elvek alkotják a tanítványság fogalmát! Mire kérte Jézus Pétert és Andrást? Hasonlítsuk össze Jakab és János elhívását Péterével és Andráséval! E négy tanítvány válaszából mit tudhatunk meg a tanítványsággal kapcsolatban? Még mit tanít Jn 1:40-42 szakasza?

Hogyan világít rá ApCsel 11:26 Krisztus követésének a lényegére?

Az eddigiek alapján mit mondhatunk el a tanítványság fogalmáról? Személy szerint milyen üzenetet kaptunk a ma olvasott igeszakaszokból?