„A megtért emberben egy új értékrend alakul ki. Korábban Pál a 'hátam mögötti dolgoknak' mondottakkal akarta az üdvösséget elérni, Isten jó tetszését kiérdemelni. Ezt akarja elfelejteni. Inkább az előtte lévő dolgoknak akar nekifeszülni, a Krisztusban adott új lehetőségeket akarja megnyerni. Nem a kultúra és a humánum valós értékeit akarja semmissé tenni. Nem ezt tagadja meg, hanem azt a hamis farizeusi kegyességet, amely saját cselekedeteiből akar Bábel tornyot építeni, hogy ez által jusson fel a mennybe.

A keresztény ember életét a cél irányítja. Ez a cél: Isten országa. Csak ezt szem előtt tartva lehet Krisztus követőjeként élni. A jutalmat azok nyerik el, akik Krisztus ismeretében vállalják a szolgálat rögös útját. Ezek a versenypályán teljes erőbedobással futnak 'a Krisztus Jézusban adott jutalomért'. Krisztus a mennyből hív a mennybe bennünket, hogy mi is ott legyünk, ahol ő van (Jn 14:1-3). Egyetlen szolgálatnak sem lenne értelme az üdvösség reménysége nélkül. Ennek a reménységnek nem a mi jó cselekedeteinkben, hanem Jézus kereszthalálában van az alapja. A jutalom az az üdvösség, aminek lényege nem más, mint hogy mindenkor az Úrral leszünk (1Thessz 4:17). Ez lesz életünk kiteljesedése. A kereszténység tehát Pál számára az elhívás és a célba érés feszültségében valósul meg, tartalma pedig egy új típusú közösség Jézussal, aki értünk adta életét. Ennek az életnek indulása – éppen úgy, mint a célba érkezése – Krisztus. Csak azoknak az életében nem hiábavaló a kegyelem, akik Krisztusban vannak (Zsid 12:1-2)" (Dr. Szigeti Jenő: Levél az örömről – Pál apostol levele a filippiekhez. Budapest, 2004, Élet és Egészség Könyvkiadó. 71. old.).