Itt ülök én és szedem a vámot

– kettő helyett sokszor a hármat –,

hogy gazdagodjam, az a fontos,

a számításom sose pontos…

Vámszedő vagyok. Gyűlölt egy alak.

Fekély a társadalmon. Erkölcsi salak.

De néha… délután elnéztem messze,

Kapernaum határán pálmaligetekre,

narancs- és citromfákra. A dombok alatt

sok földműves már gabonát arat.

Aztán egyszer, mikor arra járt sokadszor

Jézus, követte Őt sok ember, asszony,

megállt; és én tétován felálltam.

„Gyere velem, jöjj, kövess bátran!"

– szólt. Rögtön csomagoltam

és tudtam, ezentúl övé vagyok,

élőn vagy holtan.

Mindig akadnak majd,

kik pénzt lesnek a Boltban,

de én a szívemet

Krisztusnak adtam.