„Az akadályok teszik az embert erőssé. Nem a segítség, hanem a nehézségek, a küzdelmek, a kellemetlenségek tesznek erkölcsileg szilárddá. A túl nagy kényelem és a felelősségvállalás alól való kitérés puhánnyá, korccsá teszi azokat, akiknek erkölcsileg erős, és kemény lelki izomzattal bíró, felelősségteljes embereknek kellene lennie…

Olyan önálló emberekre van szükség, akik komolyan fáradoznak, és nem olyanokra, akiket hajlítgatni lehet, mint a gyurmát… Csak folyamatos, kitartó munkálkodás útján szerzi meg az ember a kellő fegyelmet ahhoz, hogy részt vállaljon Isten művében. Nem szabad elcsüggedni a lehető legkedvezőtlenebb körülmények és környezet közepette sem. Ne mondjon le célkitűzéséről, mint kudarcba fulladt vállalkozásról senki addig, amíg minden kétséget kizáróan meg nem bizonyosodott róla, hogy többet már nem tehet Isten dicsőségére és mások javára…

Az ember alakíthatja körülményeit, de a körülményeknek nem szabad átformálni az embert. Használjuk fel a körülményeket munkánk eszközeként! Legyünk úrrá körülményeinken, és ne engedjük, hogy azok legyenek úrrá rajtunk! Most nagy szükség van az önállóságra és az egyéni erőre. Az ember ne áldozza fel jellemét, hanem tegye árnyaltabbá, finomítsa, nemesítse" (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 3. köt. 495–497. old.).