Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. (56. és 60. fejezet) 536–561. és 575–582. old.

Az ember akkor tudja magát alárendelni Isten akaratának, ha meghal saját vágyai és becsvágya számára. Így lesz képes igazán szolgálni másokat. Nem élhetünk Istennek úgy, ha nem vállaljuk az önfeláldozást, ha nem figyelünk hangjára szüntelen. Ha pedig teljesen alá akarjuk rendelni akaratunkat az Atyáénak, fel kell figyelnünk annak veszélyére, hogy Isten Igéje helyett önmagunkban és olcsó pótlékokban bízunk. Lévén az Isten akaratának való alárendelődés a krisztusi élet szíve-lelke, Isten megengedhet próbákat, amelyekkel meg akar tanítani arra, hogy tőle függünk.

„Éli hanyagsága nyilvánvalóvá lett az országban valamennyi szülő előtt. Megszenteletlen szeretete és a kellemetlen kötelesség elvégzésével szembeni vonakodása miatt learatta fiai gonoszságának gyümölcsét. A gonoszságok felett szemet hunyó szülőt és a gonoszságot cselekvő gyermekeket Isten egyaránt bűnösnek tartotta, és törvényszegéseikért nem fogadott el áldozatot, sem ajándékot" (Ellen G. White: Child Guidance. 276. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Isten Fia felfoghatatlanul mélyre ereszkedett, amikor emberként jött a földre, hogy meghaljon a bűneinkért. Mit tanít ez az önfeláldozás és önmegtagadás lényegéről? Ehhez hasonló nagy tettet persze mi nem vihetünk végbe, de az elvre fontos figyelnünk! A saját körülményeink közt hogyan követhetjük jobban Jézus önfeláldozásának példáját?

2. Sokan rémítőnek tartják a gondolatot, hogy átadják magukat Istennek, nem tudva, mi vár rájuk. Milyen tanácsot adnánk annak, aki inkább saját magában bízik, mint Istenben? Mivel oszlathatnánk el félelmét, amit amiatt érez, hogy nem ismeri, és irányítani sem tudja a jövőt?

3. Imádkozzunk azokért, akikről tudjuk, hogy nehezen tudják elfogadni Isten akaratát! Kérjük az Urat, mutassa meg nekik, hogy csak úgy nyernek lelki békét, ha bíznak benne. A gyakorlatban még mit tehetnénk azért, hogy meglássák: nyugodtan átadhatják az életüket Istennek, mert akkor lesz a legjobb nekik is? Más szóval: hogyan tudja Isten rajtunk keresztül bemutatni szeretetét és gondoskodását másoknak?