Gyakran épp azok a legbüszkébbek, a legfennhéjázóbbak és a legdurvábban törtetők, akik önértékelési gondokkal küzdenek. Szemtelenségük és gőgjük – a szelídség és az alázat teljes hiánya – csupán leplezi, hogy annyira hiányzik belőlük valami, meglehet talán csak tudat alatt. Arra van szükségük, amire mindnyájunknak: biztonságra vágynak, arra, hogy mások értékesnek tartsák és elfogadják őket. Kiváltképp a bánat és a szenvedés napjaiban fontos ez. Csakis az Úrban nyerhetünk ilyen bizonyságot. Röviden, a szelídség és az alázat nem a gyengeség ismertetőjegye, inkább épp annak a legerősebb mutatója, hogy az ember szilárdan áll a Kősziklán.

Mi lehetett Zsolt 62:1-8 keletkezésének a háttere? Mire irányította Dávid a figyelmet? Szavaiból milyen elveket tanulhatunk meg a lelki élettel kapcsolatban? A legfontosabb azonban az, hogyan tudjuk megtanulni ezeket az elveket saját életünkben alkalmazni?

„Az emberek ok nélkül válnak majd ellenségeinkké. Isten népe indítékait félre fogják magyarázni, de nemcsak a világ, hanem még saját testvéreik is. Isten szolgái nehéz helyzetekbe kerülnek. Akik önző és igazságtalan életvitelüket igazolni akarják, bolhából csinálnak majd elefántot… Félremagyarázzák Krisztus követőinek tetteit, a becstelenség sötét ruháját vetítik rájuk, mert ezeknek az embereknek a hatókörén kívül eső körülmények folytán munkájukat nem mindenki érti. Úgy mutatnak rájuk, mint akik nem méltóak az emberek bizalmára. Mindezt pedig éppen az egyház tagjai teszik. Isten szolgáinak Krisztus lelkületével kell felfegyverkeznie. Nem számíthatnak arra, hogy soha meg nem sértik, hamisan meg nem vádolják őket. Vakbuzgónak és fanatikusnak titulálják őket, de ne csüggedjenek. Isten keze el nem engedi a gondviselés kormánykerekét, hogy művét neve dicsőségére vezérelje" (Ellen G. White: Spalding and Magan Collection. 370. old.).

Mennyire tudunk felülemelkedni azon, ha mások szemrehányással illetnek, tüskések? Valószínűleg nem túlságosan! Mit tehetünk, hogy képesek legyünk jobban ragaszkodni az Úrhoz, és benne megtalálni önértékelésünk alapját? Gondoljunk arra, hogy Jézus irántunk való szeretetét értünk, bűneinkért vállalt halálával bizonyította! Ezzel védjük meg szívünket, ha méltatlanul bánnak velünk!