Oswald Chambers mondta egyszer, hogy életünk legyen olyan, mint „a megtört kenyér és a kitöltött ital" mások számára. Vajon mire értette ezt?

A Bibliában számos példa található arra, amikor embereket „megtört" a másoknak való szolgálat. Isten arra hívta el Mózest, hogy miközben népét az Ígéret Földje felé vezeti, szidalmak és kritikák tömkelegét szenvedje el. Józsefet elárulták, börtönbe is került, és szolgálnia kellett Egyiptomban. Isten minden esetben azért engedte meg ezeket a helyzeteket, hogy hűséges embereinek élete kegyelmét és gondoskodását szemléltesse; nem csupán a saját, hanem mások üdvére is. Isten bennünket is hasonlóképpen használhat fel. Mi sem könnyebb, mint haragot vagy fájdalmat érezni ilyen helyzetben. Csakhogy, amint azt már tegnap is említettük, a szelídség az az istenadta képesség, amellyel az ilyen körülményeket türelemmel és neheztelés nélkül elviseljük.

Miről olvasunk Ez 24:15-27 verseiben? Miért helyezte Isten Ezékielt e próba alá?

A 24. vers szerint Isten így szólt: „És lészen néktek Ezékiel csodajelül: amint ő cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljő; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten". Isten Ezékiel példájával akarta Izráel népével megértetni, hogy ki is Ő, a Mindenható Úr, amint látták annak a próféciának a beteljesedését, amit Ezékiel élete jelképezett. Ezt azonban csak úgy láthatták meg, ha Isten keze összetörte Ezékielt – méghozzá értük. Ki tudja, hány ember ismeri meg igazán a Mindenható Urat azáltal, hogy látnak összetört állapotban?!

Előbb vagy utóbb az élet mindnyájunkat összetör. Volt már ilyen tapasztalatunk? Milyen tanulságokra jutottunk? Hogyan tudta Isten felhasználni összetört állapotunkat arra, hogy másokon segítsünk?