SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: Józsué 5:13?6:20; 2Krónika 20:1-30;

Zsoltár 145; Apostolok cselekedetei 16:16-34; Filippi 4:4-7

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek" (Fil 4:4)!

Könnyű örömmel kiáltani az Úrhoz, amikor szinte repesünk az örömtől, viszont annál nehezebb, ha a dolgok rosszul mennek; amikor az elképzelhető legrosszabb helyzetbe kerülünk; amikor a próbák szorításában élünk. Mindazonáltal pontosan ekkor van leginkább szükségünk Isten dicséretére, ami hozzájárul ahhoz, hogy hitünk megmaradjon.

Az Isten iránti hála, neki mondott dicséret még a legkomorabb körülményeket is átalakíthatja, meglehet, nem abban az értelemben, hogy megváltoztatja a dolgokat, de bennünket és a körülöttünk levőket át tud formálni – aminek nyomán egészen másképp állunk a nehézségekhez.

A hálaadás valójában cselekvő hit. Nem feltétlenül jön mindig magától, ám ha úgy gyakoroljuk, hogy az életünk természetes részévé váljon, egyszerre meggyőző és legyőző erővel bír.

GONDOLKOZZUNK RAJTA! Mi is a hála? Hogyan bizonyulhat Isten dicsérete valóban hathatós lelki fegyvernek a nehéz körülmények között? Hogyan képes a hálaadás átalakítani úgy minket, mint a körülöttünk kialakult helyzetet?