Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 282–291. old.; A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. (39. fejezet) 546–564. old.

„A jellem fejlesztése a legfontosabb feladat, amelyet valaha is emberre bíztak, és sohasem volt égetőbb igény, szükség erre, mint most! Egyetlen korábbi generáció sem volt szembeállítva olyan fontos feladatokkal, és fiatal férfiaknak és nőknek sohasem kellett szembenézniük olyan nagy veszélyekkel, mint ma" (Ellen G. White: Előtted az élet (Nevelés). Budapest, 1992, Advent Kiadó. 225. old.).

„A példázat szerint a balga szüzek olajért könyörögnek, de nem kapnak, hiába is kérik. Ez azokat jelképezi, akik nem készültek fel a jellemük fejlesztésével arra, hogy megálljanak, ha jön a válság. Mintha ilyen kéréssel fordulnának másokhoz: 'Add át nekem a jellemedet, különben elveszek!' Az okos szüzek olajukkal nem táplálhatták a balga szüzek pislákoló lámpását. A jellem nem ruházható át. Nem adható, sem nem vehető; szert kell rá tenni. Az Úr mindenkinek lehetőséget adott, hogy a próbatétel idején jelleme megtisztuljon; olyan útról azonban nem gondoskodott, amelyen bárki másnak is átadhatná a kemény tapasztalat során edződött jellemét, amit a Nagy Tanítótól tanulva alakított ki magában úgy, hogy képes türelmet tanúsítani a megpróbáltatásokban, olyan hitet gyakorolni, amivel még hegyeket is megmozgathat" (Ellen G. White: The Youth Instructor. 1896. január 16.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Miben áll a „jellemépítés"? Mennyire érzékelhető, hogy fontosnak tartjuk a jellemépítést saját és közösségi életünkben is?

2. A csütörtöki tanulmányban érintettük, hogy a keresztény életében kiemelkedő a gyülekezeti közösség szerepe. Mennyire jól működik gyülekezetünk mint Krisztus teste? Jól képviseljük az Urat közösségként? Beszélgessünk arról, hogy hol lehetne még javítani!

3. Miért olyan fontos a jellemépítés még akkor is, ha kizárólag a Jézusban való hit üdvözít? Ha végeredményben az Úr igazsága és tökéletes jelleme tart meg, mi szükség a jellem fejlesztésére?

4. Így fogalmazott Helen Keller, aki igen korán süketségre és vakságra jutott: „A jellem nem fejleszthető a jólétben és a nyugalomban. Csakis próbák és szenvedések által erősödhet a lélek, tisztulhat a lelki látás, születhet nemes törekvés, érhető el siker" (Leadership, 17. köt., 4. szám). Egyetértünk vele?