Szombat délután
E heti tanulmányunk: Jób 23:1-10; Dániel 12:1-10; Máté 5:16;
25:1-12; 1Korinthus 4:9; Efézus 3:10; 4:11-16
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől" (2Kor 3:18).
Amy Carmichael egy hagyományos indiai aranyműveshez vitt el gyerekeket. A faszénből rakott tűz kellős közepén egy görbe tetőcserép hevert. A cserépen só, tamarindusgyümölcs és téglapor keveréke. Az ötvös az elegybe ágyazta az aranyat. Ahogy a tűz megemésztette a különböző anyagok keverékét, az arany tisztább lett. A mester fogóval kivette az aranyat, és ha még nem tisztult meg eléggé, újabb keverék kíséretében visszahelyezte a tűzbe. De valahányszor visszarakta, a tüzet jobban és jobban felhevítette. A gyerekek megkérdezték: 'Honnan tudja megállapítani, ha az arany már megtisztult? „'Ha meglátom benne az arcom' – hangzott válasz" (Amy Carmichael: Learning of God. Fort Washington, Pennsylvania, 1989, Christian Literature Crusade. 50. old.).
Isten azon fáradozik, hogy megtisztítson, miként az aranyat tisztítják; a saját képmására formáljon. Meglepő célkitűzés, sőt egyenesen megdöbbentő, hogy a krisztusi jellem csak akkor fejlődik ki bennünk, ha átesünk az élet tűzpróbáin.
GONDOLKOZZUNK RAJTA! Mi a szenvedés szerepe a tisztítás folyamatában? Hogyan érthetjük meg mindezt a nagy küzdelem összefüggésében?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!