„Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék" (Lk 4:1-2).

Mit érthetünk meg Lk 4:1-13 alapján a kísértések legyőzésére vonatkozóan, hogyan mondhatunk nemet a bűnnek?

A kísértés azért tűnhet időnként leküzdhetetlennek, mivel olyasmire irányul, amire valóban vágyunk, és mintha mindig a leggyengébb pillanatunkban törne ránk. Lukács evangéliuma 4. fejezetében kezdődik Jézus megkísértésének története, ami fogós kérdéseket vet fel. Első látásra mintha a Szentlélek vinné Jézust kísértésbe, noha Isten nem kísért (Jak 1:13); viszont, ahogy eddig láttuk, csakugyan állít próbák elé, hogy megvizsgáljon. Lukács 4-ben az a meglepő, hogy a Szentlélek vezethet olyan próbákba, amelyek együtt járhatnak Sátán heves kísértéseivel. A kísértések záporában talán félreértésből azt hihetjük, hogy azért történik ez vagy az, mert nem követtük Istent tökéletes szívvel. Ez azonban nem szükségképpen van így. „Ha nehéz helyzetbe jutunk, gyakran kételkedünk Isten Lelkének vezetésében. Jézust viszont Isten Lelke vezette a pusztába, hogy Sátán megkísértse. Ha Isten megengedi a próbákat, akkor ezzel javunkat szolgáló célja van. Jézus nem élt vissza Isten ígéreteivel, nem kereste önként a kísértést, és nem esett kétségbe, amikor jött a kísértés. Mi se cselekedjünk másképp" (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 98. old.)!

A próbák kohójában van, hogy inkább megégetjük magunkat, semmint megtisztulnánk. Ezért vigasztaló a tudat, hogy még ha össze is omlanánk a kísértés súlya alatt, újra reménykedhetünk, mert Jézus szilárdan megállt. Hálásak lehetünk, hiszen Jézus magára vette bűneink terhét, lefizette a büntetést azért is, hogy nem álltunk ellen annak a bizonyos kísértésnek (legyen az bármilyen jellegű). Mindnyájunkénál keményebb megpróbáltatáson esett át, ezért Isten nem vet el és nem is hagy magunkra. Van remény még annak is, aki a bűnösök között „első" (1Tim 1:15)!

Milyen kísértéssel viaskodunk most? Imádkozzunk, kérjük az Urat, hogy segítsen élete tanulságait megszívlelni!