Ismeretlen katonája Ismeretlen
Istennek, térdre esve törött szárnnyal,
ellenséges tőrt csorbító imával,
szélformálta, sima fényű jellemmel,
alázatos halászként – nem úgy, mint amaz
önteltek, kiknek lyukas a hálójuk,
vagy mint bolond szüzek (nekik köd az igaz),
s öt percet késik az órájuk –,
vakot átvezetve sebes folyón észrevétlen,
Jákób kútjánál szüntelen oldva készenlétben,
rám haragvó lábát mosva életvíz-edényben
ismeretlen katonája Ismeretlen
Istennek, térdre esve, megtört szívvel,
ilyen legyek Uram, édes Istenem.