Dávid és Salamon uralkodásának idejét általánosságban véve az Istenhez való hűség jellemezte. A különvált Izráel első királya, Jeroboám azonban nem akarta engedni, hogy országának lakói délre menjenek a templomba, nehogy közben kísértést érezzenek az átállásra. Ezért Dánban és Bételben aranyborjúkat állíttatott fel (1Kir 12:28-30). Izráel egész területéről Júdába űzte a lévitákat, és más papokat állított helyettük (2Krón 11:13-16). Az Írás a pogányság szokásai felé hajló többi királyt is Jeroboámhoz méri (1Kir 16:7, 26).

A próféták feddő ítéletet mondtak Izráel és Júda népére, amiért Isten tiszteletét felcserélték hasznavehetetlen bálványok imádatával (Hós 4:7; Jer 2:11). Azt is felrótták nekik, hogy nem az Úrban bíztak, hanem más népektől várták a segítséget (Jer 2:18). Jeremiás panaszolta, hogy Júda népe elfordult az Úrba vetett bizalomtól, és felbontotta frigyét, elfeledkezett menyegzői ékszereiről (32. vers).

Jer 5:7

Milyen kifejező képpel érzékeltették a próféták Izráel és Júda hűtlenségét?

Ez 16:26-29, 34

Hós 9:1

Ezékiel még sötétebb képet festett a menyasszony hűtlenségéről: a legtöbb prostituált megszabja az árat, de Júda kész volt fizetni is annak, aki szolgáltatásait elfogadja (Ez 16:34)!

Képzeljünk el egy asszonyt, akit szerető, gondoskodó párja mindennel elhalmoz (Ézs 5:4), a nő mégis elhagyja férjét, és több férfihoz szegődik, olyanokhoz, akik csak testi vágyaik kielégítésére használják.

Ostobaság ilyen kapcsolatot választani, de a bűn mindig értelmetlen! Ha naponta Istenhez nem fordulunk, a bűn hasonlóan veszélyes dolgokba visz!

Milyen ostoba, értelmetlen döntésekbe rántja az embereket a bűn? Mit tegyünk, nehogy mi is hasonló helyzetbe kerüljünk?