Olvassuk el 1Királyok 18 jól ismert történetét. Milyen fontos dolgok forogtak kockán?

Ádáz küzdelem vette kezdetét Illés és Jezábel között. Jezábel birtokolta a politikai hatalmat. A buzgó vallásosság leple alatt igyekezett Izráel országában azt tenni, amit királyi apja, Baal és Astóret papja Szidónban meg Tíruszban végzett. Jezábel kedvéért Aháb templomot is építtetett Baalnak, ami valószínűleg iskola gyanánt is szolgált a pogány papok képzésére. Izráelben maga Jezábel volt a kultusz védnöke, államvallássá tette istene tiszteletét.

Mi bizonyítja, hogy a királynő különösen támogatta a pogány papokat (1Kir 18:19)?

Nyolcszázötven próféta evett Jezábel asztaláról! Ez azt jelenti, hogy étkeztetésüket a királyi család fedezte, természetesen a király vagyonából. Ebből is látszik, milyen óriási befolyást gyakorolt a férjére Jezábel.

A vérlázító hitehagyás idején Illés állt az Isten tiszteletének megőrzéséért vívott küzdelem élén. A neve azt jelenti: „az Úr az Isten". A vallási háború akkor éleződött ki, amikor Illés berontott Aháb királyhoz, hogy bejelentse: sem eső, sem harmat nem hull addig, amíg az Úr el nem rendeli (1Kir 17:1). Ezzel közvetlen támadást intézett Baal, az eső, azaz a termékenység istene ellen. Aháb „Izráel megháborítójá"-nak nevezte a prófétát (1Kir 18:17), aki viszont a királyt mondta annak. Nem lllés miatt következett be az aszály, hanem azért, mert Aháb elszakadt Isten tiszteletétől (16–18. versek). Majd a Karmel-hegyen (Jezábel távollétében, de Aháb szeme láttára) a próféta bemutatta Baal tehetetlenségét és Isten hatalmát. Az is bebizonyosodott akkor, hogy az Úr az, aki visszatarthatja, de adhatja is az esőt. Aháb pontosan olyan tehetetlennek bizonyult, mint bálványa. Szerencsétlenül nézte, ahogy Illés halálos csapást mér Baal több száz papjára. Amikor a király hazaért, ő mondhatta el Jezábelnek, miért nem kell másnapra ételt készíttetni a Baal papok seregének.

Milyen rossz hatások érnek a környezetünkben? Hogyan védekezhetünk a káros befolyás ellen?