Mondhatjuk, hogy Jób története már több ezer éve megihleti, gondolkodásra készteti, de zavarba is ejti olvasóit. Egyedül Isten a tudója, hány könyv, kommentár, elmélkedés foglalkozik ezzel az ókorban lejegyzett irattal, ami Mózes első könyvével együtt a Biblia legrégebbi részei közé tartozik. Mindkettőt Mózes írta Midián pusztájában. „A puszta magányában töltött hosszú évek nem bizonyultak hiábavalónak. Mózes ekkor készült fel az előtte álló nagy munkára, és a Szentlélek ihletése alatt ekkor írta meg Mózes első valamint Jób könyvét is, amit Isten népének tagjai egészen az idők végéig a legmélyebb érdeklődéssel forgatnak" (Ellen G. White: Signs of the Times. 1880. febr. 19.).
Mit tudunk meg Jób 1:1–2:8 verseiből a pátriárka jelleméről, természetéről? A történtek ismeretében miért még érthetetlenebb mindaz, ami vele megesett?
Érdekes, hogy a Biblia két legkorábbi irata Mózes első könyve és Jób könyve. Mintha tudta volna az Úr, hogy kezdettől fogva az emberiséget leginkább foglalkoztató témák között szerepel a gonoszság kérdése. Ha a menny Ura valóban szerető és hatalmas Isten, akkor a földön mégis miért annyi a fájdalom és a szenvedés? Sok ember számára ez okozza a legnagyobb válságot a hitkérdések tekintetében.
E két könyvben tehát az Úr már a legkorábbi időktől fogva felhívja a figyelmet a nagy küzdelem szemléletére. Bepillanthatunk a színfalak mögé, ahol olyan dolgokat látni, amelyeket máskülönben nem, még a legjobb távcsövekkel és a legkifinomultabb technikai eszközökkel sem figyelhetnénk meg.
Nem kapunk minden kérdésünkre választ, de Jób könyvéből annyi mindenképpen kitűnik, hogy a szenvedés, a fájdalom és a baj nem éri Istent készületlenül. A szenvedés ténye nem lehet ok arra, hogy elutasítsuk a Szentírás Istenét.
Isten végtelen szeretete árad világunkra. Akkor mégis miért van annyi szenvedés? Beszélgessünk erről szombaton is a csoportban!
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!