Ruth könyvében talán a megváltás az egyik legfontosabb téma. A könyv négy fejezetében a héber szó különböző formái húsznál is több alkalommal fordulnak elő. Boáz a megváltó szerepét tölti be Naomi és elhunyt férje, fia számára. A későbbi utódaik közül kimagasló Dávid volt az, aki visszaszerezte Izráelnek mindazt, amit Józsué után elveszítettek. Jézus pedig, aki szintén ennek a családnak későbbi leszármazottjaként született, az egész emberiség számára megváltást hozott (Gal 4:5; 1Pt 1:18; Jel 5:9).

Hogyan kötött végül házasságot a zsidó férfi és a moábita nő (Ruth 4)?

Milyen kötelességek hárultak a legközelebbi férfi rokonra (3Móz 25:25, 47-49; 4Móz 35:18-19; 5Móz 25:5-6)?

Az ókori Közel-Kelet más vidékein is szokásban volt, hogy az elhunyt özvegyét elvette valaki a család férfi tagjai közül. Azt szolgálta ez az intézkedés, hogy a rokon örökséget támasszon az elhunytnak. 5Móz 25:5 meghatározta, hogy Izráelben ezt csak az egy háztartásban lakó testvér tehette meg. Júda rá akarta venni második fiát, hogy ő is kövesse ezt a gyakorlatot. 5Mózes 25 fényében, szigorúan véve Boázra nem vonatkozott a szabály, de nyilván előfordult, hogy szélesebb körben is alkalmazták az elvet, elsőbbséget biztosítva a legközelebbi rokonnak.

A megváltó feladata bizonyos kockázatokkal járt. Ha Boáznak, mint a legközelebbi rokonnak csak egyetlen gyermeke születik, méghozzá Ruth-tól, a férfi saját vagyona is Mahlón nevére száll. Ezért is biztosított a törvény lehetőséget arra, hogy a legközelebbi rokon visszautasítsa a tőle elvárt kérést. Ebben az esetben viszont megalázó szertartás keretei között kellett ezt kinyilvánítania annak, aki nem volt hajlandó rokona tulajdonát megváltani és nevét fenntartani (lásd 5Móz 25:7-10).

A Bibliában leírt események egészen más, ma már nehezen érthető körülmények között játszódtak le. Mégis, milyen általános érvényű, ránk is vonatkozó elveket találunk itt a család iránti kötelességgel kapcsolatban? Mennyire teszünk eleget annak, ami elvárható tőlünk?