Olvassuk el Bír 16:1-3 verseit. A Bibliában megemlített vezetők közül még kikkel fordult elő, hogy nagy kiváltságokat élveztek, ugyanakkor Sámsonéhoz hasonló bűnök mutatkoztak meg az életükben?

Az is elég nagy baj volt, hogy Sámson egy prostituálthoz ment be, ráadásul éppen az ellenséges nép területén! Ez is elvakultságát bizonyítja. A bűne ellenére „Isten kegyelme mégsem hagyta el" (i. m. 526. old.). Sámsonnak akkor sikerült elmenekülnie, megmaradt az élete. Vajon okul a történtekből?

Milyen kapcsolatot kezdett Sámson a későbbiekben (Bír 16:4-6)?

Sámsonnak sok nővel volt viszonya. A Szentírásban megemlítettek közül azonban (még a feleségét is beleértve), csak Delilát szerette, amint a feljegyzésből kiderül. Úgy tűnik, hogy szerelme viszonzatlan maradt.

Mi bizonyítja Bír 16:5-20 verseiben, hogy a szerelem elvakíthatja az embert? Mire figyelhetett volna fel Sámson már a kezdet kezdetétől fogva? Miért nem vette észre azt, ami pedig nyilvánvaló volt?

Rettentő balgaság volt újból filiszteus nővel kezdenie, de azért azt mégiscsak észre kellett volna vennie, hogy Delila nem akart jót neki! Olyan erős volt „szerelme" és szenvedélye, hogy a nyilvánvaló jelek ellenére is kitartott a nő mellett, pedig eleitől fogva inkább menekülnie kellett volna tőle.

Mennyire tudunk uralkodni érzelmeinken és szenvedélyeinken? Hány és hány „jó" ember dönti romlásba nemcsak a saját életét, de a szeretteiét is, mert képtelen kordában tartani érzéseit?! Mi a leghatásosabb védelem az efféle csapdáktól?