Mondják, hogy ha az ember házasságra lép, nemcsak a párjával köti össze az életét, hanem annak családjával is. Ezalól Mózes sem volt kivétel.

Miről olvasunk 4Móz 10:29-30 verseiben? Miért tette Mózes ezt az ajánlatot?

Mózes úgy gondolta, ha Hóbábék velük tartanak, rájuk is vonatkozik az Izráelnek szóló ígéret. Ugyanakkor Cippóra sem szakadna el teljesen a családjától.

Miért jelkép értékű az a gondolat, hogy pogányok is részesülnek Izráel áldásaiból? Ézs 56:1-7; Róm 11:17-19

Mózes történeteiből egyértelműen kiderült, hogy Isten az izraeliták felett tartotta óvó kezét. A jövő ígéretesnek tűnt. Ezzel együtt nem könnyű a vándorélet. Igaz, Mózes, a nép vezetője a sógora volt, de Hóbáb mégsem tudta könnyűszerrel eldönteni, hogy saját népét elhagyva egy másikhoz csapódik. Talán ezért is mondott ekkor nemet.

4Móz 10:31-32 szerint még mi késztethette Mózest arra, hogy sógorát marasztalja?

Nem érthető igazán Mózes érvelése, ha arra gondolunk, hogy a felhő ill. tűzoszlop vezette a népet. Amikor a pusztában elkészült a szent sátor, megnyugodott rajta a felhő (lásd 4Mózes 9). A felhőoszlop jelezte a népnek, mikor álljanak meg és mikor induljanak el. Az biztos, hogy Hóbáb nem tudhatta jobban, melyek a legalkalmasabb táborhelyek. Mózes arra gondolhatott, hogy még az Úr vezetése mellett is jól jöhet Hóbáb helyismerete. Hóbáb felhívhatja a figyelmüket bizonyos dolgokra, amelyek hasznukra válnak, miközben követik a felhőoszlopot.

Milyen kérdésekben kell döntenünk a közeljövőben? Mérlegeljük azt is, hogy mi a tetteink mozgatórugója. Ha ezt tisztán látjuk, előfordulhat, hogy változtatnunk kell terveinken? Akkor is jót teszünk, ha lényegében helyesen járunk el, de nem jó szándék vezérel?