Jákóbhoz hasonlóan Mózes is több száz kilométert bolyongott a sivatagban, majd egy kút közelében lévő településhez ért – persze ez már évszázadokkal később történt. Mindkét férfi az életét mentve menekült: Jákób a bátyja, Ézsau, Mózes pedig a fáraó elől futott. Mennyire más okok hajtották őket!
Miért kellett Mózesnek menekülnie (2Móz 2:11-15)? Mit tudhatunk meg ennek az esetnek a kapcsán Mózes jelleméről? Milyen viszonyban állt népével még akkor is, amikor az egyiptomiak között kiváltságos helyzetet élvezett?
Olvassuk el 2Móz 2:15-17 verseit (lásd még ApCsel 7:23-29). Tette miért nem meglepő annak fényében, amit a jelleméről tudunk?
Amikor Mózes megpihent a kútnál, figyelte, amint Jetró hét lánya vizet húzott az állatoknak. Több pásztor a közelben várt, amíg a lányok megtöltötték az itatókat, majd durván elkergették őket a kúttól, hogy a saját állataikat itassák meg (2Móz 2:17). Mózes képtelen volt eltűrni az igazságtalanságot. Egyiptomban is éppen ez sodorta bajba.
A hét lány egyiptominak vélte Mózest (2Móz 2:19), valószínűleg az öltözete miatt. Ebből is kitűnik, mennyire hatott rá Egyiptom kultúrája. Mózes tehát egyedül volt, ráadásul lerítt róla, hogy idegen. A szövegből nem derül ki, miként csinálta, de nyilván olyan erővel és tekintéllyel lépett fel, hogy el tudta űzni a pásztorokat.
Jetró, másik nevén Reuél (lásd 2Móz 2:18; 3:1) megpirongatta lányait, amiért magára hagyták a bátor férfiút. Vissza is küldte őket meghívásával. Mózes örömmel elfogadta a család vendégszeretetét. Az apa később Cippóra kezét Mózesnek ígérte, aki pedig elvállalta, hogy gondozza apósa nyájait, épp úgy, ahogy évszázadokkal korábban Jákób is tette (2Móz 3:1). Mózes összesen negyven békés évet töltött Jetró otthonában.
Mózest saját népe tagjai közül sodorta valaki életveszélybe. Miért fontos különösen vigyázni, nehogy véletlenül ártsunk a környezetünknek?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!