1Móz 29:1-15 verseit olvasva mit állapíthatunk meg Lábán szándékairól Jákóbot illetően, legalábbis az első időkben?

Lábán idővel felismerte, hogy Jákób nagy lehetőség számára. Tudta, lányait amúgy is férjhez kell adnia, miért is ne igyekezzen hát a lehető legtöbbet kihozni a jegyajándékból?!

Az ószövetségi időkben a jegyajándék szokását különféle formában gyakorolták. A menyasszony édesapja a házasságkötéskor egy szolgálólányt adott lányának. Így lettek szolgái Sárának, Rebekának, Leának és Ráhelnek (1Móz 16:1; 24:61; 29:24, 29). Emellett a vőlegény is megajándékozta a menyasszony családját. Ábrahám szolgája arany- és ezüstékszereket, drága ruhákat vitt Rebekának, Lábánt, a bátyját meg az édesanyjukat pedig egyéb értékes ajándékokkal halmozta el. Jákób viszont egy fillér nélkül érkezett oda, a munkáján kívül semmit nem adhatott. Így ajánlotta fel, hogy 7 évig dolgozik Ráhelért.

Olvassuk el 1Móz 29:15-30 verseit. Mi késztethette Lábánt a csalásra? Mit tudhatunk meg ebből a részből a becsületet és a tisztességet is legyőző kapzsiságról?

Mivel próbálta Lábán a tettét mentegetni (1Móz 29:26)? Miért volt ez anynyira átlátszó próbálkozás?

Lábán volt otthon, így a helybéliek támogatását élvezhette, Jákób viszont csak jövevénynek számított. Kiszolgáltatottnak érezte magát munkaadójával szemben. A hét év leteltekor Lábán még nem fizetett neki. Jákób valójában Ráhel iránti szerelme miatt volt Lábán „foglya". Nem is tehetett mást, meghunyászkodva el kellett szenvednie nagybátyja gonosz cselét. Az elkeseredett fiatalembertől csak egy erőtlen tiltakozásra futotta, lényegében tehetetlen volt. Újabb hét évig kellett Ráhelért dolgoznia, hogy végül elvehesse feleségül.

Még milyen téren kell óvakodnunk, nehogy Lábánhoz hasonló hibába essünk, azaz a szokásokkal, a hagyománnyal vagy egyebekkel magyarázzuk, ha valami rosszat teszünk?