Mózes első könyve 27. fejezetének első verseiben Izsákot főleg két gondolat foglalkoztatta: 1) megöregedett, ezért el kell mondania az atyai áldást, és 2) ízes ételt kívánt. Az eredeti nyelvben ezt a szavak különös játéka érzékelteti: Ézsau eladta a bekorah-t (elsőszülöttségi jogát) egy tál lencséért, Izsák pedig azt mondta, hogy a berakah-t (áldást) egy tál ízletes vadételért adja. Rebekah eközben igyekszik kedvenc fiának biztosítani a berakah-t (áldást).

1. Miért habozott először Jákób, hogy apját becsapja (1Mózes 27)? Mit árul ez el a jelleméről?

2. Az áldás milyen anyagi előnyökkel járt? Miért vágytak tehát mindketten annyira rá?

3. Mi utalt arra, hogy Izsák gyanakodott? Gyanújára mi szolgáltathatott alapot?

4. Mi késztette Rebekát, hogy csaláshoz folyamodjon?

Rebeka az áldás különösen ikrek esetében igazságtalannak tűnő feltételeivel szállt szembe, aminek értelmében az egyik gyermek kap mindent, míg a másiknak semmi nem marad (1Móz 27:37). Talán arra gondolt Rebeka: épp ő tesz eleget Isten akaratának, aki egykor kijelentette, hogy a kisebbik fiú uralkodik majd a nagyobb felett. Ő volt az anya, tehát bizonyára tudta, mint ahogy Izsáknak is tudnia kellett volna, hogy Ézsau nem alkalmas az elsőszülöttségi jog és az azzal járó áldások öröklésére, Jákóbban azonban megvoltak a kellő tulajdonságok.

A csalást mindannyian igencsak megszenvedték. Mi a tanulság ebből tetteink következményével kapcsolatban? Jól fontoljuk meg tetteinket! Előbb gondolkozzunk, imádkozzunk!