1Mózes 24 beszámolóját elolvasva válaszoljunk a következő kérdésekre:

1. Miért ellenezte Ábrahám olyan hevesen, hogy fia Kánaán lakói közül válasszon feleséget?

2. Mi volt a szolga sikerének titka, hogy épp a megfelelő társat találta meg Izsák számára?

3. Mi derül ki ebből a fejezetből Rebeka jelleméről és hitéről? Miért épp ezek a tulajdonságok tették Rebekát Izsák igazi társává?

Sára halála után három évvel Ábrahám hívta hű szolgáját, valószínűleg a Damaszkuszból való Eliézert, akire azelőtt a javait akarta hagyni (1Móz 15:2). Ábrahám még 35 évig élt ezután, de ekkor már idős ember volt, Izsák pedig 40 éves lett, és meg kellett házasodnia, hogy fennmaradjon a szövetségi áldást nyert család. Jóval korábban a pátriárka hírnök útján értesült, hogy öccse, Náhór és felesége, Milká házasságát Isten nyolc fiúgyermekkel áldotta meg (1Móz 22:20-24). Ábrahám azt parancsolta szolgájának, hogy távolban élő családjából válasszon feleséget a fiának.

Természetesen megvolt rá az esély, hogy a lány nem akar idegen földre indulni. Eliézernek egyértelmű utasítás kellett erre a helyzetre is. Ebben az esetben nem kötötte volna tovább az eskü. Izsák semmilyen körülmények között nem hagyhatta el a földet, amit Isten a szövetség megkötésekor a családnak ígért. Eliézer jó választásnak bizonyult a feladatra, hiszen igyekezett Isten akaratát maradéktalanul teljesíteni, tudva, hogy fontos dologban jár el.

Nem egy és ugyanaz mondani, hogy: Minden fontos dolgot Isten kezébe akarok letenni, vagy pedig valóban meg is tenni azt! Mit tehetünk fontos döntés előtt állva, hogy valóban felismerjük Isten akaratát, és legyen is erőnk elfogadni azt?