Ahová letett minket
a szeretet árapálya,
te a záporozó hóesés
némasága vagy,
én az eső nélküli
mennydörgés.
Most nem a "helyszín
ment a mennybe".
Talán ilyen lehetett
az Éden, a lágyölű
öröklét, ahol hallod
a csillagokat kigyúlni,
s ülni Valaki mellett
színes kellékek nélkül
a zamatos ég alatt,
felperzselődni egészen.