Elszakadás

Némelyik gyermeknek nagyon nehéz az elszakadás. Az édesanyának tudatosan kell készülnie arra, hogy előbb a testéből válik ki a gyermeke, majd el kell választani; aztán, ha megteszi az első lépéseket, egyre távolodik tőle. Előbb 1–2, majd lassan 3–4 órát, iskolás korában félnapokat tölt nélküle. Roppant gyorsan eljön az az idő, amikor önálló életet él, családot alapít, egyre kevesebbet van otthon. Ez az egészséges. Gyermekeink önálló személyiségek, a szülők – és itt elsősorban az édesanyák szerepe a döntő – teremtik meg gyermekeik boldog jövőjét azzal, hogy ezt figyelembe véve, segítik őket az önálló életre.

Eric Fromm: A szeretet művészete c. munkájában így ír erről:

„Az anyának az a szerepe, hogy biztonságérzetet adjon neki (a gyermeknek), az apának meg az, hogy tanítsa, rávezesse, hogyan birkózzon meg azokkal a problémákkal, amelyekkel az adott társadalomban a gyermek szembesül. Ideális esetben az anyai szeretet nem igyekszik meggátolni, hogy a gyermek felnőjön, nem buzdítja gyámoltalanságra. Az anyának hinnie kell az életben, nem szabad túl aggályosnak lennie és megfertőznie a gyereket a szorongásával. Életéhez tartozzon hozzá a kívánság, hogy a gyerek váljon függetlenné és végül is szakadjon el tőle."

A legkeservesebb tapasztalatokat azok a felnőttek élik meg, akiket nem vezettek el az elszakadásig. Az ilyenek házassága többnyire hamar tönkremegy; képtelenek arra, hogy saját életüket éljék az általuk választott társ oldalán. A munkában, bevásárlásban, társas kapcsolataikban a bizonytalanság jellemzi őket. Némelyik a bizonytalanságát igyekszik leplezni a fennhéjázással, a másik lekicsinylésével, bekebelezési szándékkal, mint aki attól várja a megoldást saját szorongásaira és bizonytalanságára, hogy megszerzi az uralmat a társa felett. A nagy többség viszont gyenge, döntésképtelen és szorongó marad, szinte egész életén át. A szülők néha úgy láncolják magukhoz gyermekeiket, hogy azok 30–40 éves korukban is bűntudatot éreznek, ha nem kérik ki (még intim dolgaikban is) a szüleik engedélyét, jóváhagyását. EKZS

Anna anyai példakép mindazok számára, akik önálló, bátor és tömegek számára nagyon értékes embert kívánnak nevelni. Maga is bátor lévén, rábízta fiát arra, akinek fogadalmat tett, és nem csalódott! Merjen minden szülő bátor hitű lenni, gyermekét a maga idején útra bocsátani, úgy hogy Isten oltalma alá helyezi saját véges oltalmazása helyett!

2007. 3. negyedév

Történetek a házasságról: ószövetségi párkapcsolatok

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: