Egyszer egy interjúban nekem szegezték a kérdést: az állatok poligámiája nem igazolja-e azt, hogy mi emberek is alapvetően poligám lények volnánk. Némi gondolkodás után azt mondtam, hogy ez a jelenség csupán egy dolgot igazol: Vannak emberek, akik „állat módjára" viselkednek, és vannak állatok, amelyek ember módjára viselkednek. Majd felsoroltam néhány állatfajtát, amely egy egész életre választ magának párt.

Talán ritkán gondolunk Jákóbra ilyen szempontból. Ha a nevét halljuk, inkább a testvérének sarka, a lencse vagy a karjára húzott kecskebőr jut eszünkbe. Ugyanakkor ez az ember olyan dolgokat is tett, amelyeket példaként állíthatunk magunk elé. Kevesen vannak, akik akkora árat készek fizetni életük szerelméért, mint Jákób. Már az is figyelemre méltó, hogy hét évig kész volt szolgálni szerelméért. Ám amikor a nászéjszakán becsapták, még egyszer hét évet vállalt fel kedveséért. Ma, amikor az első találkozás és az együtt töltött éjszaka közötti idő rövidebb, mint bármikor ezelőtt a történelem során, elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki tizennégy évig várjon a szerelem beteljesülésére.

Igen, tudom, hogy ott volt még mellette Lea és a két szolgálólány – ez egy olyan része a korabeli kultúrának, amelyet Isten soha nem hagyott jóvá – de Jákób szíve mindig Ráhelé volt. Ez megmutatkozott abban, hogy az Ézsauval való találkozása előtt Ráhelt és Józsefet állította a leghátsó sorba, hogy nekik legyen a legtöbb esélyük a menekülésre; és látható volt abban is, hogy a Ráheltől született fiai, József és Benjámin mindig külön helyet birtokoltak a szívében. Mihalec Gábor

Ha nem tette volna meg az életében azokat a vargabetűket, amelyek miatt kiszolgáltatott menekültté vált, talán soha sem került volna abba a helyzetbe, hogy odafigyelésében, törődésében és szeretetében más nőket is kelljen részesítenie. Akkor az élete talán minden rossz szájíz nélkül képviselhette volna azt az ideált, amely Isten gondolataiban megfogalmazódott, amikor megalkotta a házasságot.