Három évtizeddel ezelőtt egy Svájcban élő hívő magyar házaspár elérte a nyugdíjas kort. A férj testvére haza akarta hívni őket, telepednének vissza Magyarországra. Kedves, idős testvérünk szemét elfutotta a könny: „Jönnénk, de nem tudjuk ezt a halmocskát itt hagyni!" A halmocska alatt szeretett fiuk teste pihent. Előtte volt az élet, az orvosi pálya. Kitűnő hegymászó hírében állt. Az Alpokban zuhant le. Szülei Isten ajándékának tekintették, úgy is nevelték, mint akik tisztában vannak a rájuk bízott kincs értékével. Soha nem tudták teljesen feldolgozni a történteket.

Mi végre is kapjuk a gyermeket? Néhány évre, évtizedre? Magunknak, hogy ebben az elidegenedő világban legalább pár évig, amíg önálló nem lesz, legyen kit szeretgetnünk? Aki némi indokot szolgáltat napi küzdelmeinknek? Olykor bizony fájdalmas tapasztalatokat szerzünk, hiszen a bűn világában bizonytalan és kiszámíthatatlan az élet. A gyermek és szülő élete egyaránt ugyanis Istené, az Örökkévalóé, és nem a miénk. Se kezdetét, se végét nem tudjuk éveinknek. A gyermek, akire néha nagyon soká és nehezen várnak szülei, mikor érkezik biztonságos helyre? Elég, ha a szülei boldogok attól, hogy a kicsiny lény belőlük fakadt, akinek szeme, haja, mozdulatai apjáé vagy anyjáé? Biztos helyen van csupán a mi kezünkben? Távolról sem! Ahogyan Izsák szülei, úgy mi sem mentesülünk attól, hogy aggodalmak közepette neveljünk. Betegségek, a világ számos helyén ellenséges környezet, balesetek fenyegetik a gyermekeket. Mi az a biztonság, amire szükségük van? EKZS

Isten iránti bizalomban élni és nevelni őket: a legtöbb és legnagyobb, amit adhatunk. Annak az oltalmába helyezni gyermekeinket, akinél és akiben az idők, a kezdet és a vég, a megmaradó értékek a legbiztosabb helyen vannak. A bizalom a szülő szívének is megnyugvást hoz, és táplálja addig, míg az örökkévalóság kapujában magához nem öleli gyermekét, gyermekeit. Ennek az örökségnek a tudatában, még ha némelyikünkből csúfot űz is a sors – és a „halmocska" előbb fogadja be a gyermeket, mint a szülőt –, ki lehet bírni a legnagyobb veszteséget is. Amiképpen Ábrahám és fia kapcsolatáról szól a bizonyosság: „Isten a halálból is képes feltámasztani".