„Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel… Mikor Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, ővele együtt, megjelentek dicsőségben" (Kol 3:2-4).

„Azért viszi majd Isten a mennybe egyháza tagjait, mert már a földön is vele járták az élet útjait. Tőle kaptak erőt és bölcsességet, hogy megfelelően szolgálhassák az Urat. Azok a férfiak és nők jutnak el a mennybe, akik most alázattal és bűneiket megbánva imádkoznak, akiknek szíve nem felfuvalkodott, nincs hiúsággal tele. Valóban Krisztust képviselik, akár hívőkkel, akár másokkal van dolguk.

Aki már most nem leli örömét abban, hogy Isten dolgairól beszéljen és gondolkozzon, nem élvezné az eljövendő életet sem, ahol mindig Isten közelségében lehetünk, hiszen az Úr az emberek között lakozik majd. Aki viszont szeret Istenre gondolni, ott lesz igazán elemében, ahol a menny légkörét szív-hatja be. Igazi boldogság tölti el az ottani társaságban és élvezetek között azt az embert, aki már a földön is örömmel gondol a mennyre…

A hívő ember földi élete során érzi, hogy nem ez az igazi otthona, Isten pedig pecsétjét helyezi rá, kifejezve, hogy hozzá tartozik. A menny azoké lesz, akik mélyen vágyakoznak utána, akik az általuk óhajtott céllal arányban álló erőfeszítést is hajlandóak megtenni azért, hogy ott lehessenek. Mennyei gondolatok foglalkoztatják azokat, akik elnyerik a mennyei otthont" (Ellen G. White: My Life Today. 341. old.).