Egy éppen végzett fiatal lelkészt tapasztalt kollégája körzetébe helyezték, akit váratlanul gyógyíthatatlan betegség döntött ágynak.

A fiatalember egy nap meglátogatta elődjét. Magabiztosan lépett a beteg szobájába, de már a szokásos udvarias bemutatkozásnál kezdett zavarba jönni. Hirtelen nem tudta, mit is mondhatna ebben a helyzetben. „Hogyan bátoríthatnám én éppen azt, aki már annyi embert vigasztalt? Milyen igét olvassak neki, aki szinte kívülről ismeri a Szentírást?" – tépelődött magában.

Az idősebb lelkész észrevette látogatója zavarát és, hogy átsegítse rajta, megkérte:

„Felolvasnál egy ígéretet a Bibliából?"

„Természetesen!" – válaszolta a vendég megkönnyebbülve. „Melyiket szeretnéd hallani?" „Ádám, Séth, Énos… Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog,… Gómer fiai… Jáván…"

„Szívesen meghallgatnám a Krónikák 1. könyvének 1. fejezetét. Kérlek, olvasd fel!"

Miközben nevek hosszú listáját olvasta, a fiatal a lelkészre nézett, hogy lássa, nem tévesztette-e el az igehelyet, és nem kellene inkább máshonnan olvasni. De a beteg arca nyugodt volt.

„Olvasd tovább, kérlek! Miért hagytad abba?" – kérdezte az idős lelkész.

A látogató sorra vette a 2., 3., 4. fejezet, és ekkor a beteg kinyújtotta kezét.

„Köszönöm! Ennyi elég lesz. Milyen csodálatos ígértek vannak a Szentírásban!"

Távozás előtt a fiatal lelkész nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze: „De hol van itt ígéret? Mást sem olvastam, csak nevek vége-hossza nélküli felsorolását!"

„Hogy hol az ígéret? Isten név szerint ismerte Jáfetet, Járedet és a többieket, tehát engem is név szerint ismer! Tud a gondjaimról és az örömeimről, a nehézségeimről és a győzelmeimről. Ez ad erőt, hogy küzdjek és reméljek az utolsó pillanatig!"

Udvar Renáta Jolán