„'Elküldte igéjét, meggyógyította… őket!' A Biblia, amelyet tiltottak, kiátkoztak és elégettek, eldobtak, káromoltak és gyűlöltek: a Biblia az a Könyv, amely emberek sebeire hozott gyógyulást. A Biblia meggyógyít, mert az Orvos, aki ott járt Galilea poros útjain, most itt jár utainkon.

A Biblia! Szeretném megkérdezni, vajon akkor is értékelnénk, ha azzal, hogy olvassuk, az életünket veszélyeztetnénk? Ne vedd magától értetődőnek, hogy most olyan könynyű hozzájutni. Ne úgy tekints rá, mint valamilyen információs anyagra, vagy szent történetek gyűjteményére, olyan valamire, amiről lehet vitatkozni. Nem olyan könyv ez, amelyet elégséges alkalmanként olvasni, vagy amelyet megfelelő távolságból illik dicsérni, mintha neki magának semmi mondanivalója sem volna. Ebből a könyvből a Názáreti Orvos szól hozzád, az ember Jézus Krisztus, aki hív magához, mintha te volnál az egyetlen egy ember a földön, akit a vele való kapcsolatra hív, olyan kapcsolatra, amely minden földi emberi kötődésnél mélyebb és erősebb…

Nyisd ki a Bibliádat és hallani fogod, amint neked mondja: 'Jöjjetek hozzám, ti megfáradtak és reménység nélkül élők! Én mindent jóvá teszek életetekben, amit a világ elmulasztott megtenni. Minden sebedet bekötözöm és szívedet öröménekkel töltöm be, még ha a halál árnyékában jársz is.' Kívánhatsz-e ennél többet?" (George Vandeman: Dráma a Holt-tengernél. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 60–61. old.)