Jézus úgy fogalmazott, hogy a parancsolatok lényege a szeretet (Mt 22:37–40). A keresztényi értékekről, pl. a hitről, a reményről szólva Pál elmondta, hogy mindegyik között a szeretet a legnagyobb (1Kor 13:13). Ezért is nevezte Jézus követői fontos jellemzőjének (Jn 13:35).

1Kor 13:4–7 1Jn 4:7 1Jn 4:18

Mit mutatnak be a következő versek a keresztényi szeretetről?

Tanulmányok sora bizonyítja, hogy a családi szeretet, a szülők és gyermekek közötti meghitt, szeretetben gazdag kapcsolat gátat vet a gonoszság áradatának a fiatalok életében, olyan rossz dolgoknak, amelyek felnőtt korukban rettenetes következménnyel járnának.

Fontos, hogy mint Isten népének tagjai, szeressük egymást (1Thessz 3:12), szolgáljunk egymásnak (Gal 5:13), viseljük el testvéreinket (Ef 4:2), bánjunk jól mindenkivel (Ef 4:32), intsük egymást (Róm 15:14), legyünk könyörületesek és megbocsátóak (Ef 4:32), vigasztaljuk egymást (1Thessz 4:18), tanúsítsunk együttérzést (1Pt 3:8), legyünk vendégszeretők (1Pt 4:9) és imádkozzunk egymásért (Jak 5:16). Az Ige elénk tárja ezeket a parancsolatokat, amelyek által Isten népéhez illő módon élhetünk. Családi kapcsolataink erősödésére is szolgálnak a felsorolt elvek, amelyek védik fiataljainkat attól, hogy veszélyes szokások rabságába kerüljenek. Erkölcsileg, lelkileg és fizikailag is igen jó hatással lehetünk egymásra, ha szoros szálak szövődnek közöttünk, ha szeretetet, figyelmet, törődést adunk és kapunk is. A Szentírásban látjuk a jó emberi kapcsolatok fontosságát, nemcsak lelki, de fizikai szempontból is!

„Tegyük mérlegre" legfontosabb emberi kapcsolatainkat. A saját oldalunkról nézve mi tartja fenn ezeket? Az önzés vagy az önfeláldozás, a kapzsiság vagy a szeretet, az egyéni haszonvágy vagy a másik javának keresése? Mi indít jócselekedetekre? Valóban a mai részben érintett elvek késztetnek a jó kapcsolatok ápolására?