E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 34:8; 91:4; Róma 3:26; 1Korinthus 15:51–58; Kolossé 1:14; 2:13; 1Thesszalonika 4:13–18; 1Péter 3:18; 1János 1:9; 2:12
„Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen" (Róm 15:4).
KULCSGONDOLAT: A Biblia reményt és ígéretet tár elénk.
A második világháborúban egy lelőtt gép 4 fős legénysége 21 napig hányódott a Csendes-óceánon egy kis mentőcsónakban. Sem vizük, sem élelmük nem volt. Amikor a szomjúságot már elviselhetetlennek érezték, eleredt az eső. Az esővizet felfogták és megitták. Az éhség is rettenetesen gyötörte őket, de sirályok szálltak le a csónakra, a katonák pedig megfogták és megették a madarakat.
Végül kimentették a szerencsétlenül járt gép legénységét, majd külön-külön mindegyikükkel riportot készítettek. Ugyanazt a kérdést tették fel nekik: „Mit gondol, minek köszönhetik, hogy életben maradtak?" Lényegében egybehangzóan válaszolták, hogy a mentőcsónakban volt egy Újszövetség, amiből naponta felolvastak. Ez öntött beléjük reményt, hogy nem szabad feladni még a teljesen kilátástalannak tűnő helyzetben sem.
A Biblia a „reménység" szót nem hétköznapi értelemben használja, nem alaptalan vágyat, vagy kívánságot ért alatta. Az Igében a „reménység" utal a szerető, mindenható Istenre, aki törődik velünk, gondoskodik rólunk, és egy új világban új életet ígér. A héten Isten Igéjében nézzük meg közelebbről a reménység üzenetét. „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen" (Róm 15:4).
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!