Sátán kezdettől fogva támadta a Bibliát. Nem is csoda, hiszen a Szentírás elejétől végig bemutatja a megváltási tervet. Mindenki megtalálhatja benne az örök életre vezető utat. Cseppet sem meglepő, hogy Sátán annyira gyűlöli az Írást!

Az évszázadok során számtalanszor próbálta megsemmisíteni. Amikor a Szentírás már olyan széles körben elterjedt, hogy nem pusztíthatta el, új módszerhez folyamodott, amit majdnem annyira célravezetőnek tartott. Minden lehetséges eszközzel igyekszik elérni, hogy az Írásokat ne fogadják el hitelesnek. Így érkezett el az úgynevezett magasabb kritika ideje, ami valóban aláásta az emberek hitét a Szentírás isteni eredetében. Sok tudós a Bibliát pusztán a számos ősi irat egyikének tekinti, mondjuk, pl. az egyiptomi Holtak Könyve zsidó megfelelőjének. Elismerik, hogy rengeteg történelmi érdekességet tartalmaz, de nem tartják Istentől ihletett könyvnek.

Keressük ki Mt 5:17–18; 24:35; Jn 10:34–35; 1Pt 1:25 verseit. Mit olvashatunk e szakaszokban a Biblia megbízhatóságáról?

Itt akad egy probléma. A Biblia hitelességét a benne foglalt állításokkal akarjuk bizonyítani. Ezzel lényegében körben járunk. Hogyan igazolhatnánk a Biblia megbízhatóságát kizárólag belső bizonyítékokkal a kétkedők előtt, amikor éppen a Biblia hitelessége került a támadások kereszttüzébe? Mintha egy szót ugyanazzal a szóval próbálnánk meghatározni.

Másrészt viszont Isten adott rá okot, hogy elfogadjuk a Szentírás hitelét. Elegendő külső és belső bizonyítékot kaptunk arra nézve, hogy megbízhatunk állításaiban. Nem egyszerűen csak azért kell hinnünk az Írásnak, mert felszólít rá. Isten bőségesen ellátott bizonyítékokkal, hogy tőle származó kijelentésnek tartsuk a Szentírást, elfogadásához mégis hit kell. Összegzésképpen tehát: bízhatunk a Biblia hitelességében, hiszen Isten számtalan bizonyságot szolgáltatott erre nézve.

Tegyük fel, beszélgetés közben valaki ezt a kérdést szegezi nekünk: „Miért hiszel a Bibliában? Milyen alapon állítod, hogy a Biblia Isten Igéje? Miért igazítod az életed a Biblia előírásaihoz?" Mit válaszolnánk és miért?