Az Újszövetség írói is kifejezték, hogy fenntartás nélküli bizalommal tekintenek a Bibliára.

Olvassuk el Jakab levele 2. fejezetét. Honnan tudhatjuk, hogy az apostol is hitt az Ószövetség isteni tekintélyében?

A Római levélben Pál több mint 40 alkalommal közvetlenül idézett az Ószövetségből. Bizonyos fejezetek lényegében az ószövetségi idézetekre ill. utalásokra épültek. Ézsaiás írásaira legalább 25-ször utalt Pál. Ezt figyelhetjük meg Péter írásaiban is. Az Ószövetség képezte az Újszövetség leveleinek szilárd alapját (lásd még Mt 1:22–23; 3:3; Zsid 10:7; 1Jn 3:12).

Az újszövetségi írók az Ószövetségből vett idézeteikkel újból és újból utaltak arra, hogy meggyőződtek a Szentírás tekintélyéről (pl. Jak 1:5). A gazdagokhoz szólva az apostol Jak 1:11-ben Ézs 40:6–7 valamint Zsolt 103:15 verseit idézi. Péter apostol 2Pt 1:21-ben kihangsúlyozta az Ószövetség próféciáiba vetett hitét. Akkor is az Ószövetségre utalt (2Móz 12:5), amikor 1Pt 1:19-ben leírta, hogy Jézus drága vére árán nyerhetünk megváltást.

Róm 1:17-ben Pálnak az evangéliumra utaló szavai mögött a Hab 2:4 versében közölt elv húzódott meg. Amikor pedig az emberiség bűnös természetét ecsetelte az apostol Róm 3:10-12-ben, valójában Zsolt 14:1-3-ra utalt. A Rómában élő zsidókhoz szólva ezt mondta Pál: „Jól szólott a Szentlélek Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak…" (ApCsel 28:25).

Az apostolok szilárd meggyőződésüknek tartották, hogy a Szentírás valóban Isten Igéje. Péter így fogalmazott pünkösdkor: „Szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szentlélek Dávid szája által" (ApCsel 1:16). Pál azt is mondta, hogy „…az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is)" (1Thessz 2:13).

Milyen kulturális ill. társadalmi hatások gyengítik az emberek bizalmát a Szentírást illetően? Hogyan ismerhetjük fel ezeket az erőket? Ami pedig még ennél is fontosabb: hogyan védhetjük meg önmagunkat és környezetünket az efféle hatásoktól?