Mit árul el Ám 3:7 a próféták szerepének fontosságáról?

Isten próféták által szólt az emberhez a legrégebbi időktől fogva, mióta a közvetlen kapcsolat megszakadt. A próféták munkája többrétű. Megjövendölték Jézus első és második adventjét, bemutatták, hogy mivel Isten oly nagyra értékeli az emberiséget, prófétákat választott, akik Őt képviselték a nép előtt. Az Úr rajtuk keresztül nyilatkoztatta ki szeretetét, mutatta meg jellemét népének, figyelmeztető üzeneteket adtak át a küszöbön álló ítéletekről. A próféták által közölte az Úr a megváltási tervet is, és velük íratta le a Bibliát.

Olvassuk el a következő szentírási szakaszokat: 2Sám 12:1–7; Jer 38:14–19; Ez 4 és 2Pt 3:1.

Hasonlítsuk össze 2Krón 20:20 és Lk 16:31 verseit. Itt láthatjuk a próféták üzenetével szemben tanúsított kétféle magatartást. Bizonyos értelemben véve mindannyian e két tábor valamelyikéhez tartozunk. Vagy elhisszük, amit az Úr mond (gyakran prófétáin keresztül) vagy nem. Ne feledjük, Istenhez fűződő viszonyunkat tükrözi, ahogy a próféták üzenetét fogadjuk!

Mi mutatja meg, hogy valóban hisz-e az ember vagy sem? Talán áltatjuk magunkat, hogy hiszünk, pedig valójában nem – amint ez Izráel népe történelme során olyan sok vezetővel megesett?

Nem nehéz megtalálni a választ, Jézus számtalanszor elmondta: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14:15); „Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?" (Lk 6:46).

Adventistaként valljuk, hogy hiszünk a próféták írásaiban. Valóban így van? Hitünket vagy éppenséggel annak hiányát tükrözték tetteink a múlt héten? Hogy adhatunk igazán őszinte választ? Mit tennénk másként, ha lenne rá módunk?