Az élettel, halállal és Istennel kapcsolatos gondolatok hosszú füzére után Salamon két verssel zárja könyvét (Préd 12:15–16). Hogyan foglalhatnánk össze e szakasz lényegét?

Itt találjuk A prédikátor könyvében írottak summáját, ami egy kissé hasonlít a Jelenések 14. fejezetében, a hármas angyali üzenetben kifejtett gondolatokhoz.

Olvassuk el Jel 14:6–12 verseit. Milyen elemeket fedezünk fel a szakaszban, amelyek hasonlóságot mutatnak Salamon zárszavával?

Salamon arra figyelmeztet, hogy tartsuk meg Isten parancsolatait – ez része a harmadik angyal üzenetének (Jel 14:12). Szól az ítéletről, amiről az első angyal üzenetében is hallunk (Jel 14:7). „Az Istent féljed" – a Biblia ezzel a kifejezéssel utal arra, hogy mit jelent hinni, bízni Istenben, imádni őt. Mindez részét képezi a hármas angyali üzenetnek (Jel 14:7–12). Isten félelme és tisztelete elválaszthatatlan egymástól. „Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld!" (Zsolt 96:9). „Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a félelmedben" (Zsolt 5:8). Nem csoda hát, hogy az Isten tiszteletére felszólító első angyal üzenete int, mint ahogy Salamon is tette: „féljétek az Istent".

Salamon zárszavának három fő gondolata kiemelkedően fontos része a jelenvaló igazságnak. Azt jelentené ez, hogy az ihletés hatására Salamon kifejezetten a mi korunkra gondolva írta meg ezt a részt? Természetesen nem. Inkább valami más, szintén igen fontos kérdésre világít rá ez a gondolat. Nincs benne semmi újdonság. Kezdettől fogva így hangzik az üzenet az Isten engesztelő áldozatába vetett hitről, ami az Úr parancsolatai iránti engedelmességben mutatkozik meg, természetesen az ítélet kérdésével összefüggésben. Nem az adventisták találták ki, de Isten bennünket hívott el, hogy hirdessük a világnak.

Mit mondanánk, ha el kellene magyaráznunk, hogy mit jelent Istent félni és a parancsolatait megtartani?