Mindannyian hallottunk, láttunk, sőt, saját magunk is elszenvedhettünk olyan igazságtalanságokat, amelyeket nem feltétlenül mások okoztak. Előfordul, hogy az idő és a körülmények hatására következik be valami, ami igazságtalan, aminek nem úgy kellene alakulnia.

Egy élete virágjában lévő fiatal nőt súlyos betegség dönt le a lábáról; egy fiatal férfit anyagi okok miatt elbocsátanak; egy kiváló atléta megcsúszik, leesik a lépcsőn, ezzel pályafutásának vége. A listát még folytathatnánk.

Olvassuk el Préd 9:13–20 verseit. Mi az, amit Salamon ki akart emelni? Egyetértünk vele?

Emberi szemszögből nézve megint csak úgy látszik, hogy az idő és a körülmények határozzák meg az életünket. A Bibliában azonban az áll, hogy van Isten, aki nemcsak mindent lát (Zsolt 11:4; Péld 5:21), de sok szálon bele is kapcsolódik az emberek dolgaiba (Péld 16:9; Dán 2:21; Mt 6:25–31), még ha ezt időnként nehéz is észrevenni. Ezért az a legfontosabb, hogy keresztényként személyesen megismerjük Istent; ismerjük és szeressük annyira, hogy tudjunk akkor is hittel, engedelmesen belé kapaszkodni, amikor az idő és a körülmények látszólag igazságtalanul bánnak velünk.

Nézzük meg Préd 9:15-18 verseit. Milyen kérdést érintett itt Salamon?

Többféleképpen is értelmezhetnénk ezeket a verseket, ám a szövegösszefüggés fényében leszögezhetjük, hogy Salamon tovább sorolja az igazságtalanságokat. Megemlít egy példát: valaki nagy dolgot hajt végre, de miért, miért nem (ebben az esetben azért, mert az illető szegény), nem köszönik meg neki, tettéről meg is feledkeznek. Az emberek között ez sokszor előfordul. Még szerencse, hogy nem az emberi elismerés a legfontosabb! Isten ítélete számít igazán, aki semmit nem felejt, sőt jutalmat is ígér (Lk 6:35; Kol 3:24; Zsid 10:36; Jel 22:12).

Mit mondhatunk annak, aki súlyos csapást szenvedett el az idő és a körülmények következtében? Hogyan erősíthetjük meg abban, hogy Isten valóban szereti és törődik vele, még ha szenvednie kell is?