Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 149-150, és 260-261. old.

„A világ nagy igyekezettel tanulmányozza, hogy lehet mulandó anyagi haszonra szert tenni, miközben a lelki dolgokat elhanyagolják. Ugyanígy tesz sok gyülekezeti tag is. Amikor végső számadásra szólítja őket Isten, szégyenkezniük kell, de meg is döbbennek majd, hogy nem ismerték fel az igazi gazdagságot, és nem gyűjtöttek kincset a mennyben. Ajándékaikat és adományaikat az igazság ellenségeinek adták. Arra számítottak, hogy eljön majd az idő az életben, amikor befektetésük megtérül" – (Ellen G. White: Selected Messages, 2. köt. 134. old.).

„Minden család egy-egy gyülekezet, ahol a szülők a vezetők. A szülők számára az legyen a legfontosabb, hogy mindent megtegyenek gyermekeik üdvösségéért. Jó befolyás árad az otthonban, ha az apa és az anya, mint a család papja és tanítója, megingathatatlanul kitart Krisztus oldalán. Az ilyen megszentelt hatás érezhető lesz a gyülekezetben, minden hívő felismeri. Isten művét sok akadály hátráltatja, mert annyira hiányzik az igazi istenfélelem és megszentelődés a családban. Az ember nem áraszthat olyan befolyást maga körül, ami nem jellemzi otthonában és munkahelyi magatartásában" – (Ellen G. White: Child Guidance, 549. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Olvassuk fel a csütörtöki rész végén összegyűjtött bibliaszövegeket. Beszélgessünk ezekről a gondolatokról. 2. Ki mit tapasztalt a világ mulandó és csalóka dolgaival kapcsolatban? Milyen tanulságot szűrhetünk le a csoportban elhangzó példákból? 3. Keresztényként jól tudjuk, a földön minden csak ideig-óráig tart, mégis olyan könnyen magával ragadhat a világi élet, hogy még örök életünket is veszélyeztetjük miatta. Mi a megoldás erre a problémára?

Weöres Sándor: Zsoltár

Kínok árnyékából,

kínok árnyékából

szólok hozzád Istenem.

Kín mar, sújt, temet,

józan eszemet

vak veszélyben,

láncos mélyben

ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra,

senki sem tör káromra,

bensőm fordul ellenem.

Örök vihar ront,

nincs egy biztos pont

se mögöttem,

se fölöttem,

dög pusztít a lelkemen.

Törd meg kevélységemet,

törd meg kevélységemet,

mély megbánást adj nekem.

Nyársat nyeltem én,

derekam kemény:

mért nem szabad

súlyod alatt

meghajolnom, Istenem?

Száraz zokogás tipor,

száraz zokogás tipor

és a szemem könnytelen.

Utam hajlatán

ördög les reám,

vár nehezen:

a két kezem

tőrrel indul ellenem.

Legyen meg akaratod,

legyen meg akaratod,

ha vesznem kell, jól legyen:

tán kárhozásom

áldás lesz máson -

de ha énrám

kincset bíztál,

ments meg immár, Istenem!