Olvassuk át A prédikátor könyve 5. fejezetét többször is. Azokra a részekre figyeljünk jobban, amelyeket nem érintettünk e heti tanulmányunkban.
Lk 12:13–21-hez fűzött magyarázatként a következőt írta Ellen White a gazdag emberről: „E gazdag ember figyelmét felhívták a szegények, árvák, özvegyek, szenvedők, fájó szívűek nehéz helyzetére... Ennek az embernek nem voltak a pusztulásnak kitett állatokénál magasabb rendű céljai. Úgy élt, mintha nem volna Isten, sem menny, sem örök élet. Mintha mindaz, ami nála volt, a sajátja lett volna, és nem tartozna semmivel sem Istennek, sem embernek" – (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 171-172. old.).
Amikor „átadjuk magunkat Istennek, természetesen mindazt fel kell adnunk, ami elválasztana Tőle bennünket. Azért mondotta a Megváltó: 'Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom' (Lk 14:33). Mindazt el kell hagynunk és fel kell adnunk, ami szívünket elvonhatja Istentől. A gazdagság sok ember bálványa. A pénz szeretete, a vagyonszerzés vágya az az aranylánc, mely Sátánhoz kötözi őket. Gondtalan, kényelmes és felelősség nélküli élet, rang és méltóság szintén oly bálványok, melyeket sokan imádnak. Azonban szét kell törnünk a rabszolgaság eme bilincseit. Nem lehetünk félig Istené, félig pedig a világé. Nem vagyunk Isten gyermekei, ha nem vagyunk teljesen azok" – (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 17. kiad. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 37. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1. Társadalmunkban az elnyomás milyen formáival találkozhatunk a szegények és a gazdagok vonatkozásában? Hogyan segíthet egyházunk a szegényeken? 2. Milyen téren fordulhat elő még keresztények között is hasonló elnyomás, mások kihasználása? 3. Salamon sokat foglalkozott a gazdagság kérdésével. A keresztények számára is az egyik nagy megpróbáltatást az anyagi természetű dolgok jelentik. Hogyan mondhatjuk, hogy
„idegenek és vándorok"
(Zsid 11:13) vagyunk a földön, ugyanakkor kincseket gyűjtünk magunknak? Persze valahogy meg kell élnünk, ki kell fizetnünk a számlákat, ennünk is kell, és mindennek ára van. Mennyi elég az embernek? Egyáltalán van, ami már elég? Beszélgessünk a csoportban e nehéz témával kapcsolatos kérdésekről.
Keresztury Dezső: Beszélgetés
A költő önmagához:
Ha kiszáradtál, telj meg,
ne sötéttel, mint a vermek,
ne unalommal, szesszel,
van életed, ne veszd el,
vár még törődés, munka,
cselekedj rá nem unva,
magadhoz-méltón a földön,
hazád hazád, nem börtön,
hát ne csak mint a gyermek:
felnőtten örülj az örömnek,
fogadd el, ami hiány van,
ne higyj az örök halálban,
ne érj rá csak arra figyelni,
hogy a legnagyobb jó is semmi:
örök körök emelnek,
lépj rájuk, egyre feljebb!
A világ felel:
Ha befogadsz magadba
s kívánod hogy betöltselek,
egyazon törvény hatalma
parancsol velem, s veled.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!