Kurt Vonnegut, az író mondta egyszer: „Mit kezdjenek ma a fiatalok az életükkel? Nyilván sok mindent tehetnek. De az a legmerészebb vállalkozás, ha olyan szilárd közösségeket hoznak létre, amelyek gyógyírként szolgálnak a magányosság rettenetes betegségére."

A „koinonia" görög szó, és azt jelenti, hogy közösség. Isten emberi kapcsolatokra, közösségre teremtett. De nem mindegy, hogy milyen az a kapcsolat. Egy bárban vagy a futballpályán is lehet emberekkel találkozni, de a Biblia szerinti kapcsolat egészen másféle. Az Istent szerető emberek közösségében tapasztalható, azok között, akik elkötelezték magukat, hogy szeretik, segítik egymást, törődnek társaikkal. Azonos nézeteket valló, közös cél felé haladó emberek, akik valóban odafigyelnek egymásra, és kötelességüknek tartják, hogy az élet minden terén segítsék a másikat. Ilyen az igazi keresztény közösség.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Hogy működik a gyülekezetünk közössége? Mennyire tesz eleget a tagok szükségleteinek? Vegyük számba erősségeinket és gyengeségeinket! Mivel járulhatnak hozzá szombatiskolai csoportunk tagjai, hogy gyülekezetünk valóban eleget tudjon tenni feladatának, úgy, mint ahogy az illik az Istent és a többi embert szerető hívők közösségéhez? 2. Hogyan válaszoltunk az élet értelmét feszegető kérdésre? Beszélgessünk válaszainkról. 3. Folytassuk a beszélgetést a hatalom és a hatalom gyakorlásának kérdésköréről. A hatalommal való visszaélésnek milyen burkolt formái lehetnek? Milyen problémákat okozhat, ha valaki nem él hatalmával?

„Láthatatlan színház"

Pár éve találkoztunk először ezzel a programmal, aminek a lényege, hogy aki „belép" a színházba, nem lát semmit, mivel még kint, az ajtó előtt bekötik a szemét. Tapogatózva lép be a terembe minden látogató. A szemén kívül minden más érzékszervére hat valamilyen esemény. Kezébe tesznek „öt tálentumot", Zákeus szerepében „felmászik egy fára" majd „leugrik" onnan. Hajóba száll a viharos tengeren, drága parfüm illatát érzi, amint Mária Magdaléna megkeni Jézus testét, azután hallja a kalapácsütéseket Jézus keresztrefeszítésekor. Végül az Ároni áldást hallja, amint fejére tett kézzel valaki a fülébe olvassa az ige szavait.

Ezzel a programmal több szombathelyi klubba is elmentünk, különböző korú és összetételű közönségnek mutattuk be.

Az egyik helyen – mivel mindig segítőhiányban szenvedünk – betanítottunk egy hölgyet úgy, hogy először ő is végigment a színház különböző állomásain, és csak ezután állt be segíteni. Azt mondta: Már először is mélyen érintette a szívét mindaz, amit átélt, de most, amikor másoknak segíthet abban, hogy ők is átéljék és megtapasztalják mindazt, ami Krisztussal történt, valahogy rá is sokkal de sokkal mélyebben hatott ez az egész program.

Egy másik helyen, amikor valaki más kilépett a „színházból" – pár pillanatig szinte megkövülten állt, látszott rajta, hogy gondolatban még mindig bent van, és egészen a szíve mélyéig megérintették a Jézussal kapcsolatos események. Később ő is a segítőnk lett. Az volt a feladata, hogy az egyik állomáson egy verset olvasott fel az éppen ottlévő vendégeknek. Miután már többször is felolvasta a verset, odajött hozzám és azt mondta: „Nem tudom tovább olvasni. Gombóc van a torkomban. Mindjárt elsírom magam. Sosem gondoltam még végig, hogy Jézus engem is ennyire szeret! Én eddig el- eljártam a templomba, de nem is tudom, minek. Most értettem meg igazán, hogy mi is a hit lényege. Jézus ennyire szeretett engem, ennyire fontos vagyok neki..." Gyürüs Istvánné

Ma, amikor sok embertől a gondolkodás, az átélés perceit elveszi a TV, olyan jó egy kicsit „bekötött szemmel" átélni, és újragondolni mindazt, ami 2000 éve történt!