„Ezért boldogabbnak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt"
(Préd 4:2–3, új prot. ford.). „Van azonban egy igazán komoly filozófiai probléma, ami nem más, mint az öngyilkosság. A filozófia alapvető kérdésére adott válasszal ér fel annak megítélése, hogy érdemes-e élni vagy sem" – (Albert Camus,
The Myth of Sisyphus and Other Essays
[New York: Vintage Books, 1955], 3. old.).
A megfogalmazás tekintetében eltérő idézetek egyazon kérdést érintenek: Van értelme az ember életének? Gondoljunk csak a sok fájdalomra, szenvedésre és csalódásra. Egyszer úgyis meghalunk, akkor érdemes egyáltalán tovább küszködni?
Végső soron a válasz attól függ, ki hogyan vélekedik az élet értelméről. Az egyik nézet abból indul ki, hogy a halál az életünk lezárulása, tetőzése, ami után már más nem következik. Egészen eltérő megközelítéshez vezet, ha az életet csupán egy állomásnak tekinti az ember a jobb, örök élet felé vezető úton. Tehát sok szempontból éppen a halál kérdésével függ össze a válasz arra a kérdésre, hogy van-e értelme az életnek. A halál a vég, vagy csak a kezdet vége?
Van értelme az életnek? Válaszunkat támasszuk alá bibliaszövegekkel.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!