TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, Advent Kiadó. 588-602. old.

„Az igazi, kifinomult függetlenség nem riad vissza attól, hogy keresse a tapasztalt, bölcs emberek tanácsát, és tisztelettel fogadja mások javaslatát" – (Ellen G. White: Testimonies for the Church, 4. köt. 240. old.).

„A dolgok időzítése rendkívül fontos. Gyakran megesik, hogy a győzelem a késlekedés miatt marad el. Számíthatunk rá, hogy a műben lesznek válságos időszakok. A megfelelő időben gyors, határozott fellépéssel fényes győzelem vívható ki, míg a késlekedés és a nemtörődöm magatartás szégyenletes bukáshoz vezet, ami Isten nevének gyalázatára lesz" – (i. m. 3. köt. 498. old.).

„Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő kapott. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nincs. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét, 'és az Ő sebeivel gyógyulánk meg' (Ésa 53:5)" – (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 16-17. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszéljünk a szerdai rész kérdésére adott válaszunkról. Mit tanulhatunk egymástól? 2. A rossz időben meghozott jó döntés végeredményben rossz döntésnek számít. Van a gyülekezetünkben valaki, akinek mostanában kell valamilyen fontos döntést meghoznia? Mit tehet szombatiskolai csoportunk, hogy segítsen neki jól dönteni, méghozzá a megfelelő időben – persze, ha hajlandó elfogadni a tanácsot? 3. Beszélgessünk a halálról, és arról, amit a keresztény embernek jelent. Hogyan viszonyuljunk ehhez a kérdéshez? Meghalunk, mégis miben reménykedhetünk? Miért olyan fájdalmas a halálra gondolni még Isten ígéreteinek ismeretében is? 4. Milyen kirívó igazságtalanságokról hallottunk mostanában? Hogyan segít feldolgozni a rettenetes igazságtalanságok problémáját, ha tudjuk, hogy Isten egyszer és mindenkorra megítél majd mindent? Akkor tehát ne is igényeljük a földi igazságszolgáltatást?

Tóth Judit: A meglevőről

Az érett kor küszöbén

mind kevesebb az összekoccanás

az elképzelt s a meglevő közt.

Biztosabbak a felismerések.

Az ifjúkor még sokfelé kinyújtja

erdőit és árnyékait.

Hányféle ásvány, ég, eső

és mély álmában elzúgó

tűzvész vagy vízözön felé.

De gyötörtetések és távozások,

távolságok egyhelybenmaradások,

örömök és elpusztulások

szerkezetéből épül az idő.

S a millió volna és lehetne

rajokban úszik benne és alatta.

Éjszakád horgán fennakadva

fölcsobban egy

és attól fogva van.

Egyetlen és helyettesíthetetlen.

A tiéd.

S a megvalósulásban

ez-az elmarad, leválik,

megfeketedik. Később már nélkülözhető

ami elérhetetlen.

Ami van, fontosabb.

Kezdetben kívánságaid,

később tapasztalataid héja vagy.

Egyre több rész, karéj, szelet.

Gyűlnek a megismert dolgok szilánkjai,

csillognak benned, mint a szén.

Éghető és éghetetlen tapasztalat-hegyek.

Kazán-tűzzel ég az, ami éghet.

S csak a kenyér, a kés. Te és ők.

El nem fáradó összetartozás.

Az elfogyó véletlenek közt

ugyanazok a feladatok. Ez, semmi más.

A napok árka, a hetek lépcsősora,

megmaradás és folytatás. Szerencsi Hírek


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 1. negyedév

A prédikátor könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: