Sodoma és Gomora pusztulása után nem sokkal Ábrahám az egyiptomi határvidék közelében lévő területre indult, Hebrontól úgy 130 km-re délnyugatra. Onnan észak felé haladva eljutott Gerárba, ami Gázától délkeleti irányban, egy termékeny völgyben feküdt. Gerár városállamában a filiszteus Abimelek uralkodott.
Mit árul el 1Mózes 20 az egyik legkiválóbb hithős emberi természetéről?
_______________________________________________________________
Számos igen érdekes része van a történetnek, az egyik, hogy Isten kapcsolatban állt még a pogány uralkodóval is.
Olvassuk el újból az egész fejezetet, most kifejezetten Abimelekre gondolva. Mit tudott a király az igaz Istenről? Mi volt az a nem sokkal korábban megtörtént eset, amiről minden bizonnyal Abimelek is hallott?
_______________________________________________________________
Milyen könnyen tudta igazolni tettét Ábrahám! Ha megölnék, oda lenne a tőle származó nagy nép ígérete. Pedig éppen a már többször megismételt ígéret miatt nem kellett volna rettegnie a korai haláltól (1Móz 20:11). Különben is, valóban hazudott volna? Hiszen Sára a testvére, féltestvére volt. Bizonyos értelemben tehát nem hazudott, amikor mindenütt egyszerűen azt mondta, hogy Sára a húga.... Vagy mégis?
A tanulság, hogy könnyen csalhatunk azzal is, amit nem mondunk ki. Sarkalatos példája ez az eset annak, hogyan sértheti meg az ember éppen a törvény mögött meghúzódó elvet úgy, hogy közben szigorúan ragaszkodik a törvény betűjéhez.
Valaki ezt úgy fejezte ki, hogy a tényekhez is magyarázatok, előre megfogalmazott gondolatok kapcsolódnak. Mondjunk még példát arra, amikor nem egészen egyenes úton magyarázgatjuk a tényeket. Előfordulhat, hogy az őszinteség érdekében ki kell igazítanunk valamit, ha korábban Ábrahámhoz hasonlóan mi is elferdítettük a tényeket, persze nem a szavainkkal, inkább azzal, amit elhallgattunk?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!