1Mózes 18-ban újból elhangzik az ígéret a születendő gyermekről, itt már kifejezetten Sárának (1Móz 18:10). Úgy tűnt, hogy lehetetlen beteljesíteni egy ilyen ígéretet (1Móz 18:11). Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? (1Móz 18:14) Ma is erősen kárhoztat ez a mondat minden hitetlenséget és kételyt, különösen azokét, akik az Úr követőinek vallják magukat!

Olvassuk el figyelmesen a 1621. versekig terjedő részt. Milyen ellentétre figyelhetünk fel? Hogyan jelképezi ez a történet az egész emberiség két táborra szakadását (Lásd még Mt 25:3233; Róm 11:26; 2Pt 2:6; Jel 22:1415)?

_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A jól ismert történettel kapcsolatban talán az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy ki szólt Ábrahámhoz. Több vers (1Móz 18:1, 13, 17, 22, 26) Úr-nak fordítja a héberben négy betűből álló szót (JHVH), az Atya Isten szent nevét. Közvetlenül Istenre utalva ez a szó fordul elő pl. 1Móz 4:1, 4; 6:5; 2Móz 20:11; 1Kir 9:1; Zsolt 32:2 versekben, és szó szerint még több ezer szövegben.

Hosszú évszázadokkal Jézus testetöltése előtt megjelent az Úr a földön emberi alakban (1Móz 18:18). Már ez a réges-régi történet is felvillantja, hogy milyen szoros kapcsolatot tart fenn a teremtő Isten bűnbe süllyedt, földi teremtményeivel. Rácsodálkozhatunk Isten csodálatra méltó szeretetére, ha a világegyetem méretére, a teremtett világ hatalmas voltára és bonyolultságára gondolunk, ami az általunk ismert részben is lenyűgöző. Emberi alakban jelent meg az Úr, és a bűnös emberrel, Ábrahámmal beszélgetett. Ez természetesen csak előjele annak, ami évszázadokkal később, Jézus élete és szolgálata idején történt. Jézus nemcsak emberré lett, de meg is halt a bukott világ bűneiért. Mi tehát a lényege ennek? Isten sokkal közelebb van az emberiséghez, mint ahogy a legtöbben gondolnánk!

Hogyan tapasztaltuk már az Úr közelségét? Milyen, mások által talán észrevehetetlen, bensőséges módon hatott az életünkre? Mit tehetünk azért, hogy még jobban érezzük jelenlétét?