Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert (1Móz 9:4-6).

Mit jelent ez nekünk, keresztényeknek?

_______________________________________________________________

Ismét a bűn következményét láthatjuk. Isten is kimondta, hogy milyen lesz a bukott világban az emberi élet. Az is érdekes, hogy a vér fogyasztásának tilalma mennyivel megelőzi a zsidó nép kialakulását. Sokkal korábbról származik, mint a Mózes harmadik könyvében szereplő, tiszta és tisztátalan dolgokra vonatkozó törvények. Évszázadokkal később, az Apostolok cselekedetei feljegyzése szerint (15:20, 29), az apostolok többek között azt tanácsolták a pogányokból lett keresztényeknek, hogy tartózkodjanak a vér fogyasztásától. Valószínű, hogy Mózes első könyvére utaltak (Lásd még 3Móz 17:11; 1Pt 1:19).

Mivel indokolja meg Isten, hogy olyan szigorúan veszi az emberi élet kioltását?

_______________________________________________________________

Évszázadokon át sokat vitatkoztak ezeknek a szakaszoknak a jelentéséről, de főleg az alkalmazásáról. Ha valaki megöl egy másik embert, a körülményektől függetlenül mindenképpen őt is meg kell ölni? Az Ószövetségben számos törvény található, amelyek a rendkívüli körülményekre vonatkoznak (Lásd pl. 4Móz 35:11). Azután természetesen számos bibliaszöveg szól a bűnbocsánatról, arról, hogy fordítsuk oda a másik arcunkat is, ne ítélkezzünk. Ugyanakkor olvashatjuk az Ószövetségben, hogy Isten parancsára az izraeliták egész városokat irtottak ki. Teljesen mindegy, ki hogyan hozza mindezt össze, és alakítja ki magának az igazsággal és büntetéssel kapcsolatos teológiai felfogást, egy dolog vitán felül áll: az emberi élet drága, és annak is kell tartani! Az Úr egy nap ítéletet tart azok felett, akik semmibe veszik az emberi élet szentségét (2Kor 5:10).