Kain és Ábel után még több gyermeke született Ádámnak és Évának köztük volt Sét (1Móz 5:4), akinek a leszármazottai közül kerültek ki az özönvíz előtt élő, Istenhez hűséges pátriárkák. Noé is ebből az ágból származott (2829. v.).

Milyen képet fest 1Móz 6:1-13 a javíthatatlannak tűnő emberiségről? Hol ismerünk rá nemcsak korunkra, de saját magunkra is?

Bizonyos kommentárok szerint az Istennek fiai (1Móz 6:2) kifejezés menynyei lényekre utal, de a szövegösszefüggés és a tartalom azt mutatja, hogy Sét leszármazottairól van szó. Az emberek leányai pedig Kain utódait jelenti (az 1. vers szerint az emberek sokasodni kezdtek). Isten fiai, akik a hit vonalát jelképezik, hitetlenekkel léptek házasságra, nem tudtak ellenállni az ilyen szövetség csábításának.

Az emberiség gonoszságára nem is lehetne erőteljesebben utalni, mint ami ezekben a versekben olvasható. Figyeljük meg a minden, szüntelen és csak szavakat (5. v.). A gondolatá-nak fordított héber szó abból az igéből származik, amit korábban úgy ír Bibliánk, hogy formálta (1Móz 2:7), és itt szándékos cselekedetet jelöl. Az Ószövetség a szív alatt az ember belső világát érti, mint az érzelmek, az akarat és az értelem székhelyét. A 1113. versekben a romlott és erőszakosság szavak még teljesebbé teszik az 5. versben festett képet.

Mit érzett Isten a történtek miatt (1Móz 6:67)?

Az emberi szív állapotának bemutatása után a szerző rátér Isten szívének szomorúságára és fájdalmára. Mózes olyan szavakkal ír az Úrról, amelyeket az olvasók könnyen megérthetnek. Isten nem távoli, elvont gondolat vagy hajlíthatatlan elv. Őt is jellemzi az akarat, érinti a bűn tragédiája, sír az ember vétke miatt. Mennyire nehéz magyarázatot találni a bűn keletkezésének és gyors terjedésének kérdésére!

Hasonlítsuk össze 1Móz 6:6 és Mt 23:37 verseit. Mit tudhatunk meg arról, hogy mennyire kötődik Isten a világunkhoz? Még hol találunk utalást erre a szoros kapcsolatra (pl. Jn 3:16)? Személyesen hozzánk is így viszonyul az Úr?