A kígyó ígérete szerint valóban megnyílt Ádám és Éva szeme, de a megvilágosodás helyett igazi lidércnyomás szakadt rájuk. A számtalan sátáni csalás közül az első is éppen azt példázta, hogy az ördög tömör aranyat ígér, de csak csillámport ad. Az első emberpárról lehullott a szentség dicsősége, a bűntudat terhe nyomta őket, mezítelenségükben ráébredtek, hogy belülről csupaszodtak le, ezért mindenképpen el akartak rejtőzni Isten elől. Keresték, hogy mivel is boríthatnák testüket.

Tapasztaltunk-e olyasmit vagy láttuk-e másoknál, hogy ami először csodálatos ígéretnek tűnt, az végül pokoli rémálom lett? Mit tanulhatunk az ilyen szomorú történetekből? Lásd még Bír 17:6; Péld 14:12; Mk 4:19; 1Tim 6:10.

______________________________________________________________________________________________________________________________

Nézzük meg, mi lett a bűneset közvetlen hatása. Ádám és Éva egyre jobban elidegenedett egymástól (1Móz 3:7), eltávolodtak Istentől (8. v.), hirtelen a természet világa is ellenségessé vált (1618. v.), Ádám és Éva kapcsolata még inkább megváltozott (16. v.), rájuk tört a halál valósága (19. v.), megváltozott a munkához való viszonyuk (19. v.). Isten kiűzte Ádámot és Évát a kertből (2324. v.). Bárcsak előre láthatták volna tettük következményeit!

A kígyó azzal ámította Évát, hogy olyanok lesznek, mint az istenek, jónak és rossznak tudói. Igaza volt (22. v.). Isten nyilván nem akarta, hogy az emberek megismerjék a gonoszságot. Szerette volna, ha ártatlanok maradnak, és mint gyermekek, hozzá ragaszkodnak (Lásd 5Móz 1:39). Istentől csak jót kaptak (tov); minden jó (tov) volt, amit az Úr teremtett. Ha 1Móz 3:22 versét együtt vizsgáljuk az 1Mózes 1-ben található teremtés történetével, ahol nyoma sincs rossznak, az a gondolat erősödik meg, hogy Isten csak jót akart az emberiségnek, nem rosszat!

Hogyan őrizhetjük meg (netalán szerezhetjük vissza) valamennyire az ártatlanságunkat? Milyen akadályokkal kell megküzdenünk? Mi mindenen kellene változtatnunk?