TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 20-25. old.

Ősszüleink otthonának példaképül kellett szolgálnia gyermekeiknek a föld benépesítésekor. Az az otthon, amelyet Isten keze tett széppé, nem volt fényűző palota... Isten... egy kertbe helyezte Ádámot... A szent párt körülvevő dolgok örökérvényű tanulságul szolgálnak arra tanítanak, hogy az igazi boldogság nem a pompában és fényűzésben található, hanem az Istennel való közösségben, amely teremtett munkáin keresztül ápolható... A büszkeséget és becsvágyat soha nem lehet kielégíteni, de az igazán bölcsek bensőséges és felemelő örömet találnak azokban az örömforrásokban, amelyeket Isten elérhetővé tett mindenki számára (i. m. 23. old.).

Isten Évát egy bordából teremtette, amelyet Ádám oldalából vett ki, jelezve, hogy nem uralhatta fejként Ádámot, [Ádám] sem taposhatta lábbal őt mint alsóbbrendűt, hanem mellette kellett állnia mint vele egyenlő, akit Ádám szeret és véd. A férfi része, második énje volt, csont a csontjából és hús a húsából, tanúsítva azt a szoros egységet és szerető ragaszkodást, amelynek e kapcsolatban meg kell lennie (i. m. 20. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Hogyan értsük ma 1Móz 1:2728 szavait, miszerint a férfi és az asszony hajtsa uralma alá a természet világát? Mit jelenthetett ez a bűneset előtt, és mit jelent most, a bűn világában? Ennek fényében hogyan viszonyuljunk a környezet világához?

2. Társadalmunkban milyen a nők helyzete? Amennyiben szükséges, hogyan segíthetünk azoknak, akikkel rosszul bánnak? Gyülekezetünk még mit tehetne?

3. Vannak a gyülekezetben házassági problémákkal küzdő családok? Hogyan támogathatja szombatiskolai csoportunk azokat, akik éppen nagy fájdalmakat élnek át?